28. esőcsepp

28. esőcsepp

- Mint egy melodrámával teli szappanopera – reagálta le a történteket elsőként Anita.

- Én bírom a szappanoperákat – kontrázott Zsani, mire felé fordultam:

- Akkor mondd meg, mit szoktak ilyenkor csinálni a sorozatokban?

- Ööö, biztos tudni akarod, mert… - kezdte.

- Aha – bólintottam rá rögtön.

- Mert ilyenkor jönnek azok a részek, hogy mérget kevernek a poharakba – fejezte be. Elhallgattam.

- Végül is nem olyan rossz ötlet… - tűnődtem el, majd látva Sissi, Anita és Zsani megrökönyödött arckifejezését, röhögve biztosítottam őket arról, hogy csak vicceltem, semmi kedvem ismét a hatóságiak elé kerülni.

A kamaszélet nem könnyű. Aki az ellenkezőjét állítja, az egy komplett idióta, ne hallgassatok rá! Anita egyébként jól fogalmazott: ez a tanév kezd vészjóslóan hasonlítani egy melodrámával teli szappanoperához. Szeptember, szerelem, október, óvatlanság, november, nehézségek. Elkövettem azt a baklövést, hogy beleszerettem az új srácba, Kis Zoltánba. Akibe nem mellesleg az ellenségem, Daniella is szerelmes, aki szintén új tanuló. Óvatlanul randiztam a suli szívtiprójával, Dáviddal, csak azért, hogy idegesítsem Zolit, mert ő és Dávid kezdettől fogva nem bírták egymást. Nos, a randi után össze is jöttünk, ami kiborította Zolit, aki akkora már a legjobb barátaim közé tartozott és hát nem bírta elviselni Dávidot köreimben. Persze felmérve az erőviszonyokat Zoli hátrált meg, jóformán minden kapcsolatom megszakadt vele. Daniella pedig akcióba lépett és befűzte Zolit! Az én Zolimat!

Aztán Zoli bevallotta, hogy valójában belém szerelmes, de valamiért szüksége van Daniellára, ezért nem szakít vele. Csak miután én is szakítok Dáviddal. De ok nélkül szakítani valakivel… hát, nem is tudom. Nem mondhatom Dávidnak azt, hogy szakítunk, mert Zoliba vagyok belezúgva, nem beléd. Ja, de végül is mondhatom. De egyszer már összeverekedtek.

A bökkenő csak az volt, hogy Zoli „intézkedései” nem mentek át a vizsgán, sőt, meg is buktak rajta.

Á, kicsit sem volt mozgalmas három hónapom.

Dávid és Daniella együtt keringőzik a farsangon. A nyolcadikosoknál ez hagyomány. Mindig farsangkor és mindig keringő. Sissivel már évekkel ezelőtt betanultuk az egész koreográfiát (merthogy az is évről évre ugyanaz) és az egész sulinak a könyökén jön ki.

Ezen a hétfőn viszont a testnevelés óránk egybe esett a nyolcadikosok keringőpróbájával és a tesitanárunk megengedte, hogy csendben nézzük a próbát. Sissi, Anita és Zsani egyöntetűen úgy döntött, hogy ez baromság és egymáshoz fordulva beszélgetni kezdtek, Kristóf nyitott szájjal bealudt, majd mikor felcsendült a zene a hordozható hangfalakból, felriadt. Aztán újra visszaaludt. Zoli feszülten figyelte Daniellát és Dávidot. Persze, nyilván frusztrálta, hogy mással van a barátnője. Pff.

Emlékeztetnem kellett magam, hogy most éppen bízom benne.

Mondjuk én már nem értek semmit. Ha mégiscsak érdekli Daniella, akkor miért csókolt meg kétszer is? Aztán inkább kikapcsoltam az agyam.

Az eredeti terv szerint én táncoltam volna Dáviddal, mert nem volt elég nyolcadikos lány, ezért kicsit keserű ízzel a számban néztem a próbát. Daniellára cseréltek le. És Daniella eszméletlenül jó volt. Az persze idegesített, hogy egy lapon említetek azzal a lánnyal, akit ismeretségünk első percétől kezdve ki nem állhatok. Sokkal jobban szeretnék magasan fölötte állni. De hát ez van.

A táncosok kaptak tíz perc szünetet és hál’ istennek, mi nem tartottunk eközben egy tízperces tesiórát. Így mindenki folytathatta az általa választott foglalkozást, a lányok tovább beszélgettek, Kristóf felébredt és porszemeket számolt a földön ülve (?), Zoli pedig még mindig feszülten figyelt. És még mindig Daniellát és Dávidot. Én is feléjük fordítottam a tekintetem és…

És akkor láttam, ahogy Daniella megcsókolja Dávidot. És… hát örültem neki, hiszen… HISZEN VAN EGY ELFOGADHATÓ INDOKOM, HOGY SZAKÍTSAK VELE!!! Nem hinném, hogy ez a normális reakció egy elkerülhetetlen szakítás előtt, de állítottam én valaha, hogy normális vagyok? Na, ugye, hogy nem.

Elindultam feléjük és láttam, hogy Zoli is ezt teszi. Addigra Dávid már ordított Daniellával és mikor észrevett, jött a sablonreakció:

- Kamilla, megmagyarázom…

- Jó, tedd azt. Én is magyarázok. Szakítunk – oltottam le, visszafojtva a vigyoromat, majd visszasétáltam a padhoz, útközben izgatottan belesikítva a tenyerembe. Megkönnyebbülten ültem le, majd megkockáztattam egy pillantást Zoli és Daniella felé… akik hangosan nevettek valamin.

A mosolyból egyszerűen grimasz lett. Hogy tudnak most nevetni?? Nem volt időm tovább agyalni, mert Zoli elindult felém.

- Szakítottunk – közöltem vele.

- Mi is – bólintott.

- Ilyen vidáman? – vontam fel a szemöldököm.

- Csak közös megállapodás volt az egész.

- Mi?

- Ez. Az egész telefonos egy félreértés volt. Nem azzal akartam elintézni mindent, hanem Daniellával. Hogy csókolja meg Dávidot, és ezzel okot adjon neked a szakításra. A mobilos zaklatás tényleg csak egy egyszerű szívatás volt, amivel túllőttünk a célon.

- És Daniella ezt elvállalta? Hiszen neki te…

- Én tetszem neki? Kezdetben talán igen, de aztán Dávid lett az új esélyes. Tudod, annyit lógtak együtt a terv érdekében. És igazán egymáshoz valók.

- Hát ezek után nem tudom, hogy akar bevágódni nála – pillantottam Daniella és Dávid felé, aki éppen azt kiabálta, hogy gyűlöli Daniellát, az emlegetett viszont csak álmodozó tekintettel vizslatta a srácot. Zoli is feléjük fordult, majd vissza hozzám.

- Ne aggódj, amit Daniella eltervez, azt véghez is viszi.

- Ez igaz. De ha Daniella nem téged szeretett, akkor miért jártatok?

- Csak. Hogy ne legyen senkinek se gyanús Daniella. Mindketten jól jártunk. Daniella azért, mert Dávid szingli, én meg azért, mert… mert te is az lettél.

Közelebb hajolt. Én is közelebb hajoltam. Aztán félúton találkoztunk és ez a csók olyan volt, mintha az első lett volna, vagy még annál is csodásabb. Mert hát hivatalosan az első is volt…

Ki gondolta volna, hogy ezért egyszer majd Daniellának leszek hálás?

Kamilla

VÉGE