Felvétel 11, rögzítve dec 9., kedd 20:45-kor

Hát, ez az Ede eszméletlen! Rólam már nem is beszélve!
Nem kívánom részletezni, mi történt. Az egyik pillanatban még nyugodtan élveztem, hogy kettesben sétálok hazafelé Kristóffal, a következőben pedig már Ede előtt találom magam és arról veszekszek, ki kivel járjon, illetve ne járjon.
Összejöttek Jennel.
Annyira lekötött, hogy felbosszantsam a testvéremet, hogy megkértem Kristófot, játssza el egy kis időre az álbarátomat. Igazából inkább belekényszerítettem a szerepbe. Hogy lehettem ilyen? Simán megbánthattam volna! Talán meg is bántottam. Nem tudom – nem merek rákérdezni.
Mindenesetre nem akarom, hogy azt higgye, nem jelent számomra semmit, hogy falazott. Muszáj volt róla beszélnünk, legalább addig, amíg megköszönöm neki, ezért ma a suliban, mikor senki sem hallott minket, fel is hoztam a témát.
- Figyelj, Kristóf, a tegnapival kapcsolatban…
- Á, igen – szakított félbe, majd váratlanul felkacagott. Erre nem tudtam mit reagálni, szóval csak vártam, hogy folytassa. – Ne parázz, értem én… illetve dehogyis értem… mármint félre… Nem értem félre – bökte ki és elvörösödött. Aranyosan festett, mire nekem is kedvem támadt volna felkacagni. De nem tettem. Komoly akartam maradni.
- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy kösz. Tényleg.
- Nincs mit, bármikor.
- Szóval az csak egy… semmi. Hirtelen ez jutott eszembe. Nem akartalak belekeverni egy ilyen vagy bármilyen más kellemetlen helyzetbe, én csak…
- Hé, állj már le egy pillanatra! – tette a vállamra a kezét, és egy kicsit lenyomott, hogy nyugton maradjak. Észre sem vettem, hogy zavaromban egy helyben előre-hátra hintázok meg toporgok. Mihelyt sikerült rendesen lélegeznek, elengedett, és zsebre dugott kézzel a falnak támaszkodott. – Miből gondolod, hogy kellemetlen volt számomra?
Megint úgy éreztem, megállt bennem az ütő. Próbáltam előállni valami frappáns válasszal, de nem jött ki hang a torkomon.
- Barátok vagyunk. Szívesen – tette hozzá Kristóf.
- Én… hát jó, akkor ezt tisztáztuk – hebegtem.
- Persze. Minden világos – bólintott szélesen vigyorogva.
- Mi az?
- Semmi. Szia – intett és hátat fordítva indult volna az ellenkező irányba, de beleütközött egy nyolcadikos lányba, elvesztette az egyensúlyát, és orra vágódott, majdnem magával rántva a csajt is.
- Jól vagy? – kérdeztem egyszerre mindkettőjüktől.
- Igen, megvagyok – pattant fel Kristóf.
- Hé! A pasid szívott vagy mi? – dörrent rám a másik.
- Miért szívott volna? – álltam a tekintetét.
- Eléggé ingatag lábakon áll. Ez a farmer meg túl drága volt, hogy kiszakítsák – mondta és kikerült.
- Várj egy kicsit! – kiáltottam utána, mikor leesett, mit is mondott.
- Dolgom lenne – sóhajtotta, de megállt.
- Bocsi. Csak megtennéd, hogy elismétled?
- Melyiket? Hogy elfoglalt vagyok, hogy király farmerem van, vagy hogy a fiúddal valami nem stimmel…
- Na, ezt! Ki is nekem ő?
- Ezt komolyan nekem kéne tudnom? – úgy nézett rám, mintha egy másik bolygóról jöttem volna, és ezúttal otthagyott.
Én meg lefagytam.
- Kristóf? Ki vagy te nekem?
- Hát… Melyiket mondjam? – kérdezett vissza hasonlóan döbbent fejet vágva.
- Honnan szedte, hogy együtt járunk?
- Én nem mondtam senkinek!
- Én se!
- Ezzel vitatkoznék…
- Tessék?
- Szöszi, mikor volt az, amikor itt- mutatott körbe. – lassan terjedt a pletyka? A legnépszerűbb és leghangosabb arcok előtt jelentetted ki, hogy randizunk. Még szép, hogy így kell megtudnom, kapcsolatban vagyok!
- Most haragszol?
- Nem tudom – vallotta be. De a hangja alapján meg mertem volna rá esküdni, hogy igen. Bosszúsnak tűnt, ami meg engem bosszantott.
- Lennél szíves, nem úgy tenni, mintha csak az én hibám lenne?
- Nem csak a te hibád. De egyértelműen te kezdted.
- Most ezen fogunk összeveszni? – fontam össze a karjaim magam előtt.
- Nem, a helyzet az, hogy ezen nincs mit megvitatni. Ez tény!
- Szerintem…
- Bár, hozzátenném: ez lényegesen komolyabb dolog, mint egy fogszabályzó.
Szótlanul meredtem rá, nem voltam képes elhinni, hogy ezt újra felhozta. De úgy döntöttem, érettebben fogok viselkedni nála.
- Szóval egyetértünk abban, hogy ez a tévhit probléma – összegeztem.
- Az – felelte. Hát, most már kétségem sem lehetett afelől, hogy nem érez irántam semmit. De az önsajnálatot későbbre halasztottam.
- Szóval vitázhatunk is, vagy kitalálhatnánk valami megoldást.
- Van ötleted?
- Még nincs.
- Klassz. Most már veszekedhetünk? – nézett rám szúrósan.
- Elég gyerekesen viselkedsz – jegyeztem meg. – De oké, veszekedjünk. Játsszuk el a szakításunkat!
Kristóf nem felelt.
- Mondj már valamit! Neked is sürgős letudni ezt, nem? Akkor mond, hogy benne vagy!
Az ajkába harapott, és úgy tűnt, nagyon töpreng valamin. Talán mégsem olyan reménytelen, hogy úgy oszlassuk el a pletykát, hogy igazzá tesszük…
- Sissi, benne lennél, holnap egy moziban?
A meglepetéstől szólni sem tudtam.
- Tudod, szerintem még hagyhatnánk egy kicsit abban a hitben őket, hogy egy párt alkotunk…
Igen, igen, igen, IGEN!
- Tudtad, hogy Zsani és Peti randizott?
- Igen, a lányok mesélték – bólintottam, mert tényleg hallottam róla. Igaz, csak utólag, kicsit féltékeny is lettem, amiért kimaradtam valamiből.
- Nos, Peti megint el fogja hívni. És ha összejön, esetleg mehetnénk mi is velük… így olyan lesz, mint egy szimpla baráti összejövetel, semmi több.
- És aztán?
- Utána eljátszhatjuk, hogy szétmegyünk.
Te jó ég! Négyes randira hívott!
- Rendben. Hacsak biztos nem zavar, hogyha arra az időre a fiúmnak gondolnak.
- Nem zavar.
- Tuti?
- Tuti – mutatta fel a hüvelykujját. – A bátyád előtt már eljátszottam. Minden menni fog. Annál is inkább, mert az évek során megtanultam, hogyan kezeljem a meglepetéseket, amiket nekem tartogatsz.
Hát még az mekkora meglepetés lenne, ha elmondanám, mennyire örülök, hogy az álbarátnője lehetek. Holnap estig.
De nem vagyok biztos benne, hogy olyan lány szeretnék lenni, akit nem bír kiismerni.
- Amúgy…
- Mondd!
- Hogy áll a dolog az olasszal?

Megkezdődött a szavazás is. Bál legyen vagy Bajnokság? A kézisek és mi is természetesen azonnal leadtuk a szavazócédulánkat, és a Bajnokságot ikszeltük be. Az urában még alig volt papír, tehát van még remény. Az iskola nagy részének talán még nincs szilárd véleménye a két programot illetően.
A Bajnokság már évek óta megrendezésre kerül, szóval jól bevált, egyszerű és kényelmes megoldás. A Bál viszont felüdítő újdonság lenne a meccshez képest, bár vannak benne kockázatok, hiszen még nincsenek eléggé kitapasztalva a szervezésbeli dolgok. Én alapjában véve támogatom a vállalkozószellemiséget, de egy bál… na, az idegen tőlem.
Miután mindannyian letudtuk a dolgot, együtt maradtunk az aulában. Anita és Kristóf a büfében lógott, Kamilla Zolinak dőlve olvasott, a fiú pedig átkarolta a vállát. Nem tudtam megállni mosolygás nélkül, annyira passzoltak egymáshoz.
Zsani hozzám fordult:
- Peti megint moziba hívott – közölte.
- És mit válaszoltál? – érdeklődtem.
- Igent. Először lemondtam volna, de nem akartam megbántani. Ugyanakkor bátorítani sem szeretném. Előbb-utóbb meg kell neki mondanom, hogy nincs esélye.
Pont ekkor ment el mellettünk Gergő, egyenesen az urna felé tartott, és bedobta a saját cetlijét, majd Zoli felé kiáltott valamit, félúton volt egy csatakiáltásra és egy oroszlánüvöltés között. Így tudtuk, hogy ő is a Bajnokságra voksolt. Gergő mielőtt elhagyta volna az aulát, feltűnt, hogy Zsani mágnesként vonzza a tekintetét, sőt rá is kacsintott, mielőtt eltűnt volna a szemünk elől.
- Valaki más miatt?
- Nem, dehogy! – tiltakozott Zsani. – Egyszerűen csak nem érzek iránta semmit. Még egy icipici szikrát sem! – bizonygatta.
- Ez még változhat.
- Talán. De fogalmad sincs, milyen nehéz kettesben tök egyedül beszélgetni.
- Hát, én és Kristóf is tervezünk egy mozilátogatást…
- Igen, Peti már említette.
- Mehetnénk együtt. Úgy azért mégiscsak más lenne a helyzet, és jobban megismerhetitek egymást, aztán ki tudja…
- Igen, örülnék, ha mind mennénk – mosolygott.  – Tényleg, még nem is gratuláltam.
- Mihez?
- Hát kettőtökhöz. Annyira lefoglaltak a saját gondjaim, hogy teljesen kiment a fejemből! Csodás, hogy végre összejöttetek! Hogy történt?
- Miért nem szóltál? – csatlakozott Kamilla is, és becsukta a könyvét.
- Nos…
Fogalmam sem volt, mit válaszoljak. A csengő szerencsére épp akkor szólalt meg. Még az énekóra sem riasztott el (pedig rémesen énekelek), megkönnyebbülésemben majdnem felsóhajtottam.
Kristóffal több mindent kell megbeszélnünk, mint gondoltam. És mivel fültanúk vannak arra, hogy azt mondtam Kristóffal együtt vagyunk, nem tudtam biztosan, beavathatom-e a lányokat az igazságba.

A következő szünetben nem esett több szó sem rólam, sem Kristófról, ugyanis valaki sokkal érdekesebb bukkant fel a társaságunkban.
- Sziasztok! – köszönt mindenkinek Daniella.
Nem voltunk túlzottan beszélő viszonyban, de azért mindannyian viszonoztuk az üdvözlést, és várakozásteljesen fürkésztük.
- Mi az ábra? – vette fel a társalgó szerepet Anita.
- Semmi különös. Csak gondoltam, párakat érdekelhet néhány infó, amit a Bajnoksággal kapcsolatban megtudtam – itt vetett egy oldalpillantást Kamilla és Zoli felé.
- Mik azok? – hajolt fürgén előre Kamilla. Tényleg fontos volt neki a kézi, ha még Daniellával is szóba áll miatta.
- Mindünket érdekel – tette hozzá Kristóf. – Szóval mondhatod itt is.
Daniella kissé lebiggyesztette a száját, amiből kiderült, valószínűleg csak Zolit és Kamillát akarta félrehívni, de nem vitatkozott, hanem csak ráérősen átdobta a válla fölött és beletúrt szőke hajába, mielőtt beszélni kezdett.
- Nem csak nálunk terjesztették fel a Bál ötletét. A Babitsban és a Hajós Alfrédban is szavaznak. És az előbbiben már eredmény is van.
- A Bál – tippelt letörten Kamilla.
- A Bál – Daniella bólintott. Igyekezet végig érzelemmentes hangot megütni, de azért látszott rajta, hogy jobban érdekli a dolog, mint mutatja. – A másikban viszont még korántsem zárult le a szavazás. Még nincs minden veszve. Csak annyi a dolgunk, hogy elintézzük, a Bajnokság 2:1 arányban verje a Bált. Népszerűsítünk.
- De hogyan? A kézilabdában szabályok vannak, nem lehet csak úgy megváltoztatni őket, hogy érdekesebb legyen.
- Ne csak a meccsre gondolj – sóhajtotta Daniella. – A Bajnokság egy esemény. Egy szociális rendezvény, pont úgy, mint a Bál. A Bál új és ismeretlen. Ez a legnagyobb fegyvere. Van kaja, lehet bálkirály és bálkirálynő-választás, az emberek táncolnak, flörtölnek, kiöltöznek. Mindenki talál magának szórakozást. A Bajnokság viszont szűkölködik a lehetőségekben, sosem állt többől, mint játékból. Megjegyzem, a szervező tanárok nem is nagyon igyekeztek érdekessé tenni – gondoljunk csak Bokrosra, amint két szóban megnyitja és felkonferálja a dolgot, majd igazából tesz az egészre.
- Ez nem igaz! – húzta ki magát ültében Kamilla. – Végig ott áll a pálya szélén, és biztat minket. Egyáltalán nem „tesz az egészre”!
- De én teljesen másról beszélek. A show elemekről! A Bajnokság iránt, valljuk be, nem sokan érdeklődnek a játékosokon meg a haverjaikon kívül.
- Gondolom, te sem.
- Hát persze… De ettől függetlenül mellettetek szavaztam.
- Tényleg? – húzta össze a szemöldökét Kamilla.
- Ne nézz már rám így! Különben sem számít sokat az én szavazatom. Iván például összegyűjti a szavazólapokat mindenkitől, aki hajlandó neki adni, hogy a Bált ikszelje be.
- Minek? – kaptam fel a vizet.
- Két szó: lányok miniben.
- Te jó ég! – fogtam a fejem, bár nem tudom, mit is vártam.
- És hogyan veszi rá őket? – kérdezte Kristóf a cédulagyűjtésre utalva.
- Főként megfélemlítéssel.
A mocsok.
- De nem ez a lényeg - folytatta Daniella. – Szerintem a Bajnokságban is rejlenek ugyanolyan nagy dolgok, mint egy táncmulatságban.
- Például? – tárta szét a karját Zoli jelezve, hogy neki személy szerint ötlete sincs.
- Hát, rágcsát és sütit itt is lehetne árulni – vetette fel csendesen Zsani.
- De a legfontosabbat ne hagyjuk ki: Bokros szervezőként egyáltalán belemenne az újításokba, már ha lesznek ilyenek? – fordult felé a srác.
- Muszáj lesz – jelentettem ki. – Vevőnek kell lennie rá. Elvégre a Bál ötlete túl nagy konkurencia ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják.
- Van egy ötletem! – jelentkezett Anita, aki valósággal vibrált a lelkesedéstől, hogy ötletelünk. – Ha mi készítjük a sütiket, nem növekednek a költségek, amik az iskolát terhelik. Én pedig imádok sütni. Vannak is elképzeléseim – mondta és elővett egy vázlatfüzetet, majd lázasan rajzolni, tervezgetni és számolni kezdett.
- Ez jó – hagyta jóvá Daniella is. – Beszervezhetnénk pom-pom lányokat is, csakhogy az Iván-félék is jól mulassanak.
Oldalvást Kristófra pillantottam, hogy lássam, ő mit szól az ötlethez. Nem mutatott semmiféle reakciót, ami megnyugtatott. Lehet, hogy én nem érdeklem, de jó tudni, hogy nem jön lázba a rövid szoknyában pattogó lányoktól.
- Ez még nem elég. Úgy értem, mind klassz ötlet, de ha senki sem tud róla a Bajnokság kezdetéig, semmire sem megyünk velük – mondta Kamilla.
- Bízzátok rám – nézett fel egy percre Anita a füzetéből, és a füle mögé igazította a haját. – Vannak tánctársaim a Hajósban, és ők elég népszerűek.
- Te táncolsz? – hajtotta oldalra a fejét Daniella.
- Olyasmi. Zumbázok. Latin ritmusokra épülő fitneszedzés, ami aerobik és különböző táncok lépéseiből tevődik össze.
- Akkor a pom-pom lányok betanításában is segíthetsz. Azt én rendezem.
- Oké.
 - Viszont ha együtt akarunk működni, tanácsos lenne elásnunk a csatabárdot, nem?
- Mi? Miről…
- Semmi gáz. Profi vagyok abban, hogy megérezzem, ha valaki nem kedvel – mosolygott fölényesen Daniella.
Anita elvörösödött, és úgy hajtotta a fejét, hogy a haja eltakarja. A füzetére meredt, de már inkább csak firkálgatott bele. Vártam, hogy visszavágjon, mert Anitát egyáltalán nem ilyennek ismertük meg. De úgy tűnik, szókimondó barátnőmből teljesen más ember lesz, ha Dáviddal, vagy akár a barátnőjével áll szemben.
De nem csak ő, hanem az egész csapat feszengett. Nem volt szép Daniellától, hogy zavarba hozta, mikor ő lelkesedett a legjobban.
- Zoli, Kamilla! – A szőkének nem esett le, vagy csak fittyet hányt arra, mennyire kínossá vált a helyzet. – A ti dolgotok lesz megdumálni Bokrost.
A két kézista némán bólintott. Ha zavarta is őket, hogy Daniella utasítgatja őket, nem mutatták.
- Ha van még valakinek ötlete, azt ugyanígy megbeszéljük, rendicsek? – fordult ezután hozzánk.
- Jó – feleltük egyszerre.
- Rendicsek – vágta rá Kristóf, utánozva Daniella stílusát.
Daniella, miután bizonyosságot szerzett arról, hogy biztosan nem marad le semmiről, megfordult és otthagyott minket.
Anita, Kamilla és Zoli a srác exe távozása után némileg felengedtek, és hangosan csevegve gondolkodtak, hogyan is lássanak munkához. Kristóf, Zsani és én összenéztünk. Mindkettejük szeméből azt olvastam ki, amit én magam is éreztem: bár szánt szándékkal beégette Anitát, Daniella ezúttal tényleg segíteni szeretett volna.

Otthon egyenesen a szobámba mentem, hogy befejezzem a leckét, amivel a tanszobán nem sikerült végeznem. Kerültem Edét, ahogyan csak tudtam. Tudom, hogy nem jó elbújni a problémák elől, de ebben az esetben az egész problémát majdhogynem én okoztam, egyedül, amitől csak még nehezebbé vált, hogy a szemébe nézzek.
Vacsora után szántam el végül magam a cselekvésre. Halkan bekopogtam Ede szobájának ajtaján. Bentről egetrengető üvöltés hallatszott. Nem volt valami szívélyes invitálás, de azért benyitottam.
Ede az ágyán elheverve nézett filmet a laptopján. A válla fölött belekukkantottam a cselekménybe.
- Hogy kerülnek ide dínók? – meredtem le. – És az a nő miért tűsarkúban menekül?
- Jen átírt néhány filmet, amiket szeret. És ami nem túl romantikus az én ízlésemnek, az még jól is hangzik. Ezzel kezdtem a film maratonomat – intett a képernyő felé. - Jó film különben. Tanulságos. Majd egyszer megnézem veled.
- Kösz, nem – rezzentem össze, mikor az egyik őshüllő ismét eltátotta a száját. Ede leállította a filmet.
- Pedig már nézhetnéd.
- Én azt hiszem, egyelőre még maradok az Agymanók szintjén – hárítottam.
- Agymanók… ez az a film, aminek a végén te és Kamilla elbőgtétek magatokat, jól emlékszem? – gúnyolódott.
- Érzéketlen vagy! Szerinted nem megható, hogy Riley gyermekkori képzelt barátja feláldozza magát azért, hogy Rileyba visszatérhessen a Derű?
- Derű volt az egyik kis… izé – jelentette ki bizonytalanul Ede. – Ó, miért is vittelek el titeket arra filmre! Igazad van, te még nem nézheted az én filmjeimet. Túl kicsi vagy.
- Nem vagyok kicsi! Tizenhárom elmúltam, ez meg 12+-os.
- Akkor sem.
- Pedig már nézhetem – hívtam fel a figyelmét felemelt mutatóujjal arra, amit korábban mondott.
- Hogy te milyen idegesítő vagy! – csóválta a fejét, de közben vigyorgott. – Na, mars ki, én mozizni akarok.
- Ede… várj. Beszélni szeretnék veled.
Egyből elkomorodott.
- Miről? – kérdezett vissza, de nem nézett rám, amitől úgy éreztem, sejti, mi lenne a téma, és nagyon nincs kedve hozzá.
- A tegnapiról. Tegnap… követtem el pár hibát – sóhajtottam. Ede nem vitatkozott, és percekig azt hittem, nem is fog válaszolni. Aztán mégis megszólalt.
- Miért nem mondtad, hogy ennyire előrehaladott a dolog?
- És te miért hallgattad el?
- Minden olyan gyorsan történt. Vasárnap többet beszélgettünk egymással, mint egész életünkben együttvéve. És nem csak egyetlen napig tartott. Hétfőn újra megkeresett. És akkor elhívtam moziba.
- TE? Én meg azt hittem…
- Tudod, nem kéne automatikusan bénának gondolnod.
- Bocsi. De a bátyám vagy – mosolyodtam el.
- Á, meg vagyok én áldva veled – nevetett fel. Már emeltem a karom, hogy a vállába bokszoljak, de helyette megöleltem. Ez jobban illet most ide.
- Ne haragudj!
- Hát, talán be kellett volna avatnalak…
- Hidd el, akkor is neked estem volna – ráztam a fejem.
- De legalább nem ennyi ember előtt.
- Jen nem…? Szóval minden rendben köztetek? – kérdeztem, és igyekeztem, hogy a hangom reménykedőnek tűnjön. Magamat is megleptem vele, hogy nem kellett annyira tettetnem: tényleg reméltem, hogy nem zavartam meg a kapcsolatukat. Jó volt Edét ilyennek látni.
- Igen, gondolom – vonta meg a vállát Ede. – Látta rajta, hogy mintha zavarná, de nem említette, szóval én sem kevertem fel az állóvizet.
- Azért add át neki bocsánatkérésemet!
- Rendben… Hé!
- Hm?
- Kicuccolok majd a szobádból, jó? Csak nem akarok előtte teljesen mulyának tűnni. Majd szép lassan adagolom.
- Oké.
- Addig is… áthoznád, légyszi, a Gravitáció az univerzumbant?
- Hát persze – forgattam a szemem és felálltam. De amint beértem a saját szobámba, nem bírtam tovább, kiszakadt belőlem a megkönnyebbült nevetés. Hülye voltam: Ede erősebb annál, hogy a szerelem megváltoztassa. Nem láttam eddig, de ő mindig is az én bátyám marad, akármi történjék is. Testvérek vagyunk és semmi sem állhat közénk! - Sissi

3,5. KÖZJÁTÉK

Kristóf, Peti és Zoli az iskola előtt találkoztak egy gyors megbeszélésre, hogy átvegyék az aznapi eseményeket. Kristóf gondosan kihagyta a beszámolójából Sissit és rövidre fogta, hogy gyorsan átadhassa a szót Petinek.
- Szóval… az a lány úgy zúzta porrá az álmaim, mint… - kezdte Peti.
- Ki? Zsani? – vágott közbe hitetlenkedve Zoli.
- Nem. Anita.
- Ő mit keresett ott?
- Hát mit keresnek az emberek a moziban általában? –tárta szét a kezét Kristóf, de Zoli nem is figyelt rá.
- A mozi egy átlagos, egyszerű, évtizedek óta jól bevált randihelyszín. Sötét van, és sokan vannak. Hogy szaladhattatok bele? – kérdezte Petitől.
- Úgy, hogy Zsani elhívta magával.
- Mi van? Ki hívja meg a legjobb barátnőjét a randijára?
- Nem is tudom… Talán nem tettem elég egyértelművé, hogy ez egy randi.
- Ez hülyeség.
- Bár azért igazán leeshetett volna neki.
- Lesz még más alkalom… - biztatta Zoli.
- Aha, biztos – Peti csalódottan elhúzta a száját. – Csak akkor majd Sissi lesz a felesleges harmadik.
- Hm… Mi sem egyszerűbb – csapta össze a tenyerét Zoli. – Odaküldjük Kristófot.
- Már megint? Nem – ellenkezett a megszólított. – Kifogytam az elterelő ötletekből, hacsak nem kívánod, hogy gyújtsam fel az épületet.
- Nem is kell – vigyorgott Zoli titokzatosan. – Ugyanis én arra gondoltam, mehetnétek egy négyes randira.
- Amennyiben Zsani egyáltalán hajlandó megint igent mondani – jegyezte meg csendben Peti. Közben Kristóf Zolihoz hajolt.
- Hé! Az ő szerelmi ügyeit intézheted, mert beleegyezett, de az enyémtől tartsd távol magad! – suttogta. – Egyedül is megoldom.
- Tudom. De plusz egy alkalom Sissivel… - mondta Zoli, és kérdőn felvonta a szemöldökét.
Kristóf nem felelt azonnal. Most mondja, vagy nem mondja? Egy négyesrandi ötlete igazán csábítónak tűnt. Zsani biztos benne lesz egy újabb találkában, mert természetéből adódóan kedves mindenkihez. De Anitától már tudta, hogy Zsani nem tekint másképp Petire, mint egyszerű barátra.
- Még meggondolom. Alszom rá egyet – válaszolt most már hangosan Kristóf és megrántotta a vállát, mintha az egész nem lenne nagyobb ügy, mint eldönteni, egy boardslide-ot vagy egy kickflipet csináljon.
- Tényleg megtennéd miattam? - derült fel rögtön Peti.
- Hogy randizzak egy gyönyörű lánnyal? – mosolyodott el Kristóf.
- Nem is értem, mit kell ezen meggondolni – csóválta a fejét vigyorogva Zoli.

3. KÖZJÁTÉK

18:13. Kicsit kifutottak az időből. Sissi még nem volt otthon, egyre közelebb értek a mozihoz és Kristófnak szó szerint már csak percei maradtak, hogy kitaláljon valami figyelemelterelést. Vajon jó lesz az, ha ő, a nagy deszkás tanyázik egyet az orruk előtt? Elég fantáziátlan.
Megérkeztek a kereszteződéshez, ahol Sissinek el kellett kanyarodnia. Innen pont rá lehetett látni a mozi épületére, sőt az előtte csoportokba verődött emberek arcát is elég jól ki lehetett venni, ha valakinek jó szeme volt.
- Hát, innentől elválnak útjaink – közölte a srác Sissivel, és közben vetett egy oldalpillantást a bejárat felé. Tényleg ott voltak, hiánytalanul: Rafael, Máté, Daniella, Dorina, Ákos, Dávid és Gergő fennhangon nevettek és beszélgettek egymással. Azonban a társaság mintha egy kicsit nagyobbnak tűnt volna a szokásosnál. Kristóf rövidesen felfedezte Ivánt is, aki ásítozva egy lámpaoszlophoz támasztotta a hátát, hátrább pedig ott állt kéz a kézben Ede és Jennifer.
Ez nem igaz! Nekik is pont itt kellet egymásra találniuk?
- Szóval… ja. Mennem kell – fordult vissza a lány felé, és igyekezett úgy helyezkedni, hogy kitakarja Edééket. – Holnap találkozunk.
- Rendben. Pá! – intett Sissi, de éppen hogy csak megfordult, hogy hazainduljon, amikor megtorpant.
- Az ott nem…?
- Nem!
- De! Ez Ede! És Jen! Gyere, Kristóf menjünk oda hozzájuk!
- Szerintem… jó, majd én odamegyek.
- Együtt.
- Hm?
- Együtt megyünk oda!
- Ha nekem lenne húgom, nem feltétlenül fűtene belülről a testvéri szeretet, mikor minden figyelmeztetés nélkül felbukkan a randimon – világított rá Kristóf. – Különben is, mit akarsz csinálni?
- Ezt nem gondoltam át – vallotta be Sissi egy rövid hallgatást követően. – Jó, igazad van. Nem rám tartozik… Randizzanak, ha akarnak – nem tűnt túl meggyőzöttnek. – Nézd csak, ott vannak még páran a suliból. Talán velük jöttek… és akkor ez nem is számít igazi randinak. Akkor odamehetünk!
- Oké, akkor most te nézz oda – fogta meg Kristóf a lány vállát, és irányba fordította.
- Iván.
- Ő. Ha engem kérdezel, nem árt, ha távol maradunk tőle.
- Iván. És Ede. Ede utálja azt a tagot.
Most kifejezetten az ellenkezője látszott. Ede és Jennifer valóban csatlakoztak az ismerőseikhez, majd üdvözölték őket. Iván köszönésképp keményen belecsapott Ede tenyerébe, amit a másik egy cseppet meglepetten fogadott, de nem tűnt úgy, mintha ellenére lenne.
- Ez nem stimmel – gondolkodott Sissi.
- Tényleg nem – értett egyet Kristóf.
- Ede teljesen másképp viselkedik. Hát persze! Ez egyértelmű, hiszen ott van vele Jen! Mindent csak miatta csinál! Ez nem normális!
- Nem - Kristóf ismét belátta, hogy Sissinek igaza van. – De akkor sem jó ötlet csak úgy odatoppanni elé, és számon kérni rajta, mit keres itt.
- Dehogynem. Indulás! – lódult neki Sissi, majd amikor látta, hogy Kristóf meg sem moccan, hozzátette: - Ne nézz így rám! Ha akarsz, jössz, ha nem, maradsz. Döntsd el! Én megyek.
Nem egy párkapcsolati szakértő, az igaz. De annyit még ő is tud, hogy az együtt járásban a legfontosabb az őszinteség – az meg, amit Ede művel, a legnagyobb hazugság a világon. Lehet, hogy az emberek és a véleményeik változnak. De akkor sem így és ennyire! Iván… és Ede? Edének már Kristóffal kapcsolatban is komoly ellenérzései vannak, hogy haverkodhat most Ivánnal?
Ilyen gondolatok keringtek Sissi fejében, mialatt lendületesen a bátyja felé tartott. Kristóf, bár nem tudta mi sülhet ki ebből, követte. A biztonság kedvéért még előre is sietett, felpattant a deszkájára, és ahogy azt az előbb elképzelte, a csoport közvetlen közelébe érve elvágódott. Rövid ideig sikerült is magára vonnia a feigyelmet, de aztán minden igyekezete ellenére a többiek a hirtelen felbukkant Sissi felé fordultak, aki az imént fékezett le Ede előtt.
- Ezt elbénáztad – morogta magában Kristóf, feltápászkodott és gyorsan a lány után eredt.
- Ede! Te meg mit csinálsz itt? – támadta le nyomban Sissi a tesóját.
- Láthatod: randim van – vigyorgott Ede, mire Jen mellette vékony hangon felkuncogott és átölelve a fiú derekát így kíváncsiskodott:
- Na, és te mit keresel itt?
- Láthatod: randim van – tette csípőre a kezét Sissi kihívóan, de ez még nem hatott elég meggyőzőnek, úgyhogy átkarolta Kristóf vállát, és közelebb húzta magához. Iván reagált elsőként: ő torkaszakadtából, kétrét görnyedve röhögött, míg Ede kerekre tágult vészjósló tekintettel követte húga minden mozdulatát, majd amikor Kristóf Sissi füléhez hajolt, úgy tűnt, menten felrobban.
- Mi ez az egész? – súgta eközben Krsitóf.
- Válaszolj őszintén: ráismersz a bátyámra? – kérdezett vissza Sissi.
- Hát, most legalább kiderült, hogy van hangja is…
- Ne hidd, hogy az a baj, hogy Jenniferrel van. Fura, de megszokom majd. Talán csak az zavar, hogy Ede becsajozott, de nem az, hogy történetesen Jennel. De… ha Jen nem szereti úgy Edét, ahogy van…
- Ezt nem tudhatod, Szöszi – vágta közbe Kristóf.
- Jó, tegyük fel, bírja. De akkor is csak azt a srácot, amit Ede mutat magáról. Nem ismeri igazán, és engem ez idegesít. Meg az, hogy Ede, amióta Jen komolyan is bekerült a képbe, alig beszél velem. Hirtelen ötlet volt, hogy azt mondtam, randizunk, de kérlek, menj bele! Csak most az egyszer!
Bár ne csak egy alkalom lenne – akarta volna válaszolni Kristóf, de végül nem mondott semmit. Hiszen a lány világossá tette, hogy csak a mostról van szó, és most is csak színlelve vannak együtt.
- Pontosan mit akarsz elérni ezzel? – kérdezte halkan Kristóf, ügyelve arra, hogy a hangján ne hallatszódjon a megbántottsága. Amit még ő is ok nélkülinek érzett. Elvégre ő Sissi legrégibb barátja, miért ne kérhetne tőle a lány ilyet minden zavarodottság nélkül? Nem az ő hibája, hogy rosszul esik neki, amiért csak használják, mert Sissi mit sem sejt az ő érzéseiről. De akkor is…
- Azt szeretném, hogy Ede szóba álljon velem. Hiányzik, pedig még csak alig másfél napja tart nála ez az őrület. Talán így rábírhatom, hogy ő maga keressen meg engem egy kis mélyenszántó beszélgetésre. Mint báty a húggal.
- Lökött vagy – Kristóf nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el ezen a képtelen ötleten, bár belátta, hogy akár még működhet is. – Akkor csináljuk!
- Köszi!
Végül is, nem olyan nagy ügy ez – győzködte magát Kristóf. – Hisz mikor kellett nekem csak eljátszanom, hogy szerelmes vagyok Sissibe? Ennél könnyebb szerepet sosem kaphattam volna!
- Ti? EGYÜTT? Hát ez óriási! – csapkodta a térdét Iván, és Sissi mellé lépett. – Pedig én szentül meg voltam róla győződve, hogy csak rám vársz, bébi!
- Nem… - kezdte Kristóf.
- …nevezed… - folytatta Ede.
- …bébinek! – fejezték be egyszerre, majd meglepetten egymásra néztek. Egy pillanatig úgy tűnt, tökéletesen megértik egymást, de aztán Ede összeszűkítette a szemét.
- Ne aggódj, hozzád is lesz majd egy-két szavam!
Kristóf egy bólintással vette tudomásul Ede fenyegetését, mert hirtelen nem tudta, mit válaszoljon, amivel nem dühíti fel még jobban Sissi testvérét. Amikor egy-egy unalmas órában (rendelkezésére állt az egész tanítási idő) arról ábrándozott, hogy tényleg együtt jár Sissivel, sosem képzelte el, hogy hogyan fogja magát Ede bizalmába férkőzni. Most sem volt ötlete.
Szerencsére nem rá hárult a feladat, hogy megtörje a csendet, mert pont akkor befordult a sarkon Reni, kicsit kipirulva és izzadtan, amiből tudni lehetett, hogy a sportcsarnokból sietett ide. Nem pocsékolta köszönésre az időt, hanem rögtön Jenniferhez fordult.
- Ezt meg hogy gondoltad, megmondanád? Nem dönthetsz a csapatomról!
- Senkit se érdekel a csapatod! – vágott vissza dühösen Jen, és ellépett Ede mellől.
- Ha nincs Bajnokság, nincs miért edzenünk!
- Miért? Nem az a szabály, hogy nem a győzelem, a játék fontos?
- Hát, te sem mondhatod magadról, hogy lételemed a tánc, és nem csak azért csinálod, hogy mindenki előtt villogj!
- Én igenis szeretek táncolni!
- Nem is állítottam, hogy nem. De mégiscsak akkor az igazi, ha mindenki téged csodál, nem igaz?
- Velem így te ne beszélj!
- Nekünk per pillanat csak a Bajnokságok adnak lehetőséget, hogy versenyezzünk. Neked még számtalan alkalmad adódik fellépni.
- Egy tuskó vagy, tudd meg! Csak az bánt, hogy idén én vagyok a DÖK képviselő, és nem te.
- Ez meg hogy jön ide?
- Valld be, hogy csak ezért utálsz!
- Nem is törődöm veled. Felőlem azt csinálsz, amit akarsz! – csattant fel Reni.
- Ez esetben nincs is szükségünk szavazásra – vonta meg a vállát mosolyogva a balerina.
- Te… te egy…
- Maradéktalanul egyetértek – csatlakozott váratlanul Dávid is, és Reni mellé állt. – Nincs olyan kifejezés, ami illene rád.
- Téged ki kérdezett, Ejtett? – fintorgott Jen.
- Ez gonosz volt – szúrta közbe Ákos, de ő a helyén maradt a falnak támaszkodva.
- Az csak egy apró statisztikai megingás volt – felelte eközben Jennek Dávid.
- Különben is, sokkal jobbat kapott Kamillánál – erősítette a csapatot a maga módján most már Daniella is, és Dávid kezébe csúsztatta a sajátját.
- Mindenki most azonnal hagyja abba! – emelte fel Ede a hangját, miközben Jen és Reniék közé lépett.
- Juj, ki szólt ennek a kemény legénynek? – gúnyolódott Gergő, mire Jentől és Sissitől is kapott egy-egy szúrós pillantást.
- Hagyd a bátyámat, rendben?
- Ja. Amúgy sem tudom, mi ez az általános felháborodás, de hogy neked mi közöd van ehhez, arról végképp fogalmam sincs.
- Mi az, hogy… - kezdte újra Reni.
- Sziasztok!
- Mi van? – fordult az egész társaság a hang gazdájához, kicsit sem változtatva a haragos hangnemen, ami miatt a jövevény ijedtében összerándult.
Anita állt előttük a kezében egy jókora adag pop cornnal. Mikor a csend túl hosszúra nyúlt, végigkínálta a rágcsálnivalóval a társaságot. Jen fintorgott, a többiek csak a fejüket rázták, egyedül Kristóf vett, s amíg Reni és Jen között újabb vita bontakozott ki, beszédbe elegyedett a lánnyal..
- Jó volt a film?
- Ja, tűrhető. Bár szerintem Zsani a vége felé már egy kicsit unta…
- Szóval találkoztál Zsanival és Petivel? – élénkült fel Kristóf.
- Alapból velük jöttem.
- Mi? – meredt Anitára a deszkás megütközve. Bár a többiek szerencsére ügyet sem vetettek rájuk, azért lejjebb vette a hangját, mielőtt folytatta volna. – Hogyhogy?
- Peti szólt Zsaninak, aztán ő meg nekem, hogy van-e kedvem jönni. Vagyis… szerinte Peti randizni akart volna vele, ő viszont nem úgy bírja a srácot, szóval na! Kellett egy hasznosan fölösleges harmadik.
- Uh, jó. És most hol vannak?
- Még bent. Lemaradtak. Peti lassan már olyan dühösen nézett rám, hogy komolyan féltem maradni. De hamarosan kijönnek.
- Köszi – nyugtázta egy bólintással Kristóf a hallottakat.
- Te, Kristóf!
- Igen?
- Te fiú vagy.
- Hál’ istennek.
- Nem tudnál beszélni valahogy Petivel, és finoman a tudtára adni, hogy nem érdekli Zsanit?
- Lehet egy ilyen hírt finoman közölni, Anita?
- Nem nagyon… De mit tudom én, hogy megy ez köztetek, srácok között. Még kukoricát?
- Kösz – markolt bele a zacskóba Kristóf azon tűnődve, vajon miért mindig őt találják meg ilyen kérésekkel.
Eközben a veszekedés sem csendesült el. Dávid és Reni hevesen győzködte Jent, hogy a Bajnokság igenis népszerű, és emelt hangon kikérték maguknak, amikor a balerina félvállról odavetette nekik, mekkora lúzerek, de közben segítséget remélve pillantgatott Ede felé, de az meg éppen a húgával volt elfoglalva. A testvéri vita ugyan nem hallatszott el Kristófig, de a deszkás könnyedén megállapíthatta, miről van szó. A csapat, ha nem is csendesebb, de békésebb fele, Gergő, Máté, Rafael és Dorina csak fél füllel figyelték az eseményeket, néha beszóltak, majd egy idő elteltével ráuntak a bámészkodásra és leléptek. Daniellán is látszott, hogy szívesen felszívódna, de esze ágában sincs itt hagyni a fiúját. Iván a telefonját nyomkodta, amitől majdnem normálisnak tűnt.
- Egyébként mi folyik itt? – tudakolta Anita a járda szélére telepedve.
- Az attól függ – ült mellé Kristóf.
- Mitől?
- Hogy mennyit tudsz.
- Tudom, hogy ők ott – mutatott Dávidék hármasa felé. – a délelőtt óta még kevésbé bírják egymást. De mi történt Sissiékkel?
- Hát… ez hosszú. Dióhéjban annyit, hogy Ede a jelek szerint Jennel jár, ami nem tetszik Sissinek, mert Ede tegnap este óta furán viselkedik – felelt.
- Nem tűnik egy átlagos tesós veszekedésnek, ami után gyorsan kibékülnek – jegyezte meg aggódva Anita.
A Bajnokság kontra Bál csoport egy pillanatra elhallgatott, így a járdán ücsörgők, tisztán hallhatták, amint Sissi felcsattan:
- Törődj a magad dolgával! Nem én vagyok az, aki kifordult magából, csak mert találkozgat valakivel.
- Most meg kiről beszél? – döbbent meg Anita. – Kivel találkozgat?
Kristóf vett egy nagy levegőt, és csak aztán válaszolt.
- Velem.
- Te magasságos vízi csiga!- bukott ki egy rövid hallgatás után Anitából, mire kész csoda, de egyszerre mindenki csendben maradt, és csodálkozva pislogtak a lányra, akinek zavarában pipacsvörösre gyúlt az arca, majd mikor elkapta Dávid tekintetét, arra már kifejezés sem létezik.
- Tessék? – tért magához Kristóf.
- Ööö… ez nem tudom, honnan jött – nyögte ki Anita nagy nehezen. – De hát… mégis… ti… ő nem az olasszal jár?
- De – morogta Kristóf. Anita észrevette a fiú hirtelen elkomorulását, de nem tette szóvá.
- És ti tényleg…?
- Nem. Csak kitalálta, hogy idegesítse vele Edét.
- Ó! Ez… nem feltétlenül volt szép tőle – mondta, és kíváncsian várta a válaszreakciót.
- Miért? – Kristóf igyekezett színtelen hangot megütni.
- Nem bántott meg ezzel?
- Miért bántott volna.
- Oké.
Anita elhallgatott. Kristóf a gondolataiba mélyedve újra a többiek felé nézett, bár Sissin kívül egyáltalán nem érdekelte semmi.
Hihetetlen, hogy ez a csaj még mérgesen is mennyire klasszul néz ki – gondolta Kristóf, de rögtön felriadt a bambulásból, amikor végre megpillantotta az ajtón kilépő Petit és Zsanit. Gyorsan felállt, hogy meggyőződjön róla, Gergő tényleg nincs már a közelben, majd megvárta, amíg Anita csatlakozik Petiékhez és együtt elindul velük hazafelé. Küldetés letudva.