3. KÖZJÁTÉK

18:13. Kicsit kifutottak az időből. Sissi még nem volt otthon, egyre közelebb értek a mozihoz és Kristófnak szó szerint már csak percei maradtak, hogy kitaláljon valami figyelemelterelést. Vajon jó lesz az, ha ő, a nagy deszkás tanyázik egyet az orruk előtt? Elég fantáziátlan.
Megérkeztek a kereszteződéshez, ahol Sissinek el kellett kanyarodnia. Innen pont rá lehetett látni a mozi épületére, sőt az előtte csoportokba verődött emberek arcát is elég jól ki lehetett venni, ha valakinek jó szeme volt.
- Hát, innentől elválnak útjaink – közölte a srác Sissivel, és közben vetett egy oldalpillantást a bejárat felé. Tényleg ott voltak, hiánytalanul: Rafael, Máté, Daniella, Dorina, Ákos, Dávid és Gergő fennhangon nevettek és beszélgettek egymással. Azonban a társaság mintha egy kicsit nagyobbnak tűnt volna a szokásosnál. Kristóf rövidesen felfedezte Ivánt is, aki ásítozva egy lámpaoszlophoz támasztotta a hátát, hátrább pedig ott állt kéz a kézben Ede és Jennifer.
Ez nem igaz! Nekik is pont itt kellet egymásra találniuk?
- Szóval… ja. Mennem kell – fordult vissza a lány felé, és igyekezett úgy helyezkedni, hogy kitakarja Edééket. – Holnap találkozunk.
- Rendben. Pá! – intett Sissi, de éppen hogy csak megfordult, hogy hazainduljon, amikor megtorpant.
- Az ott nem…?
- Nem!
- De! Ez Ede! És Jen! Gyere, Kristóf menjünk oda hozzájuk!
- Szerintem… jó, majd én odamegyek.
- Együtt.
- Hm?
- Együtt megyünk oda!
- Ha nekem lenne húgom, nem feltétlenül fűtene belülről a testvéri szeretet, mikor minden figyelmeztetés nélkül felbukkan a randimon – világított rá Kristóf. – Különben is, mit akarsz csinálni?
- Ezt nem gondoltam át – vallotta be Sissi egy rövid hallgatást követően. – Jó, igazad van. Nem rám tartozik… Randizzanak, ha akarnak – nem tűnt túl meggyőzöttnek. – Nézd csak, ott vannak még páran a suliból. Talán velük jöttek… és akkor ez nem is számít igazi randinak. Akkor odamehetünk!
- Oké, akkor most te nézz oda – fogta meg Kristóf a lány vállát, és irányba fordította.
- Iván.
- Ő. Ha engem kérdezel, nem árt, ha távol maradunk tőle.
- Iván. És Ede. Ede utálja azt a tagot.
Most kifejezetten az ellenkezője látszott. Ede és Jennifer valóban csatlakoztak az ismerőseikhez, majd üdvözölték őket. Iván köszönésképp keményen belecsapott Ede tenyerébe, amit a másik egy cseppet meglepetten fogadott, de nem tűnt úgy, mintha ellenére lenne.
- Ez nem stimmel – gondolkodott Sissi.
- Tényleg nem – értett egyet Kristóf.
- Ede teljesen másképp viselkedik. Hát persze! Ez egyértelmű, hiszen ott van vele Jen! Mindent csak miatta csinál! Ez nem normális!
- Nem - Kristóf ismét belátta, hogy Sissinek igaza van. – De akkor sem jó ötlet csak úgy odatoppanni elé, és számon kérni rajta, mit keres itt.
- Dehogynem. Indulás! – lódult neki Sissi, majd amikor látta, hogy Kristóf meg sem moccan, hozzátette: - Ne nézz így rám! Ha akarsz, jössz, ha nem, maradsz. Döntsd el! Én megyek.
Nem egy párkapcsolati szakértő, az igaz. De annyit még ő is tud, hogy az együtt járásban a legfontosabb az őszinteség – az meg, amit Ede művel, a legnagyobb hazugság a világon. Lehet, hogy az emberek és a véleményeik változnak. De akkor sem így és ennyire! Iván… és Ede? Edének már Kristóffal kapcsolatban is komoly ellenérzései vannak, hogy haverkodhat most Ivánnal?
Ilyen gondolatok keringtek Sissi fejében, mialatt lendületesen a bátyja felé tartott. Kristóf, bár nem tudta mi sülhet ki ebből, követte. A biztonság kedvéért még előre is sietett, felpattant a deszkájára, és ahogy azt az előbb elképzelte, a csoport közvetlen közelébe érve elvágódott. Rövid ideig sikerült is magára vonnia a feigyelmet, de aztán minden igyekezete ellenére a többiek a hirtelen felbukkant Sissi felé fordultak, aki az imént fékezett le Ede előtt.
- Ezt elbénáztad – morogta magában Kristóf, feltápászkodott és gyorsan a lány után eredt.
- Ede! Te meg mit csinálsz itt? – támadta le nyomban Sissi a tesóját.
- Láthatod: randim van – vigyorgott Ede, mire Jen mellette vékony hangon felkuncogott és átölelve a fiú derekát így kíváncsiskodott:
- Na, és te mit keresel itt?
- Láthatod: randim van – tette csípőre a kezét Sissi kihívóan, de ez még nem hatott elég meggyőzőnek, úgyhogy átkarolta Kristóf vállát, és közelebb húzta magához. Iván reagált elsőként: ő torkaszakadtából, kétrét görnyedve röhögött, míg Ede kerekre tágult vészjósló tekintettel követte húga minden mozdulatát, majd amikor Kristóf Sissi füléhez hajolt, úgy tűnt, menten felrobban.
- Mi ez az egész? – súgta eközben Krsitóf.
- Válaszolj őszintén: ráismersz a bátyámra? – kérdezett vissza Sissi.
- Hát, most legalább kiderült, hogy van hangja is…
- Ne hidd, hogy az a baj, hogy Jenniferrel van. Fura, de megszokom majd. Talán csak az zavar, hogy Ede becsajozott, de nem az, hogy történetesen Jennel. De… ha Jen nem szereti úgy Edét, ahogy van…
- Ezt nem tudhatod, Szöszi – vágta közbe Kristóf.
- Jó, tegyük fel, bírja. De akkor is csak azt a srácot, amit Ede mutat magáról. Nem ismeri igazán, és engem ez idegesít. Meg az, hogy Ede, amióta Jen komolyan is bekerült a képbe, alig beszél velem. Hirtelen ötlet volt, hogy azt mondtam, randizunk, de kérlek, menj bele! Csak most az egyszer!
Bár ne csak egy alkalom lenne – akarta volna válaszolni Kristóf, de végül nem mondott semmit. Hiszen a lány világossá tette, hogy csak a mostról van szó, és most is csak színlelve vannak együtt.
- Pontosan mit akarsz elérni ezzel? – kérdezte halkan Kristóf, ügyelve arra, hogy a hangján ne hallatszódjon a megbántottsága. Amit még ő is ok nélkülinek érzett. Elvégre ő Sissi legrégibb barátja, miért ne kérhetne tőle a lány ilyet minden zavarodottság nélkül? Nem az ő hibája, hogy rosszul esik neki, amiért csak használják, mert Sissi mit sem sejt az ő érzéseiről. De akkor is…
- Azt szeretném, hogy Ede szóba álljon velem. Hiányzik, pedig még csak alig másfél napja tart nála ez az őrület. Talán így rábírhatom, hogy ő maga keressen meg engem egy kis mélyenszántó beszélgetésre. Mint báty a húggal.
- Lökött vagy – Kristóf nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el ezen a képtelen ötleten, bár belátta, hogy akár még működhet is. – Akkor csináljuk!
- Köszi!
Végül is, nem olyan nagy ügy ez – győzködte magát Kristóf. – Hisz mikor kellett nekem csak eljátszanom, hogy szerelmes vagyok Sissibe? Ennél könnyebb szerepet sosem kaphattam volna!
- Ti? EGYÜTT? Hát ez óriási! – csapkodta a térdét Iván, és Sissi mellé lépett. – Pedig én szentül meg voltam róla győződve, hogy csak rám vársz, bébi!
- Nem… - kezdte Kristóf.
- …nevezed… - folytatta Ede.
- …bébinek! – fejezték be egyszerre, majd meglepetten egymásra néztek. Egy pillanatig úgy tűnt, tökéletesen megértik egymást, de aztán Ede összeszűkítette a szemét.
- Ne aggódj, hozzád is lesz majd egy-két szavam!
Kristóf egy bólintással vette tudomásul Ede fenyegetését, mert hirtelen nem tudta, mit válaszoljon, amivel nem dühíti fel még jobban Sissi testvérét. Amikor egy-egy unalmas órában (rendelkezésére állt az egész tanítási idő) arról ábrándozott, hogy tényleg együtt jár Sissivel, sosem képzelte el, hogy hogyan fogja magát Ede bizalmába férkőzni. Most sem volt ötlete.
Szerencsére nem rá hárult a feladat, hogy megtörje a csendet, mert pont akkor befordult a sarkon Reni, kicsit kipirulva és izzadtan, amiből tudni lehetett, hogy a sportcsarnokból sietett ide. Nem pocsékolta köszönésre az időt, hanem rögtön Jenniferhez fordult.
- Ezt meg hogy gondoltad, megmondanád? Nem dönthetsz a csapatomról!
- Senkit se érdekel a csapatod! – vágott vissza dühösen Jen, és ellépett Ede mellől.
- Ha nincs Bajnokság, nincs miért edzenünk!
- Miért? Nem az a szabály, hogy nem a győzelem, a játék fontos?
- Hát, te sem mondhatod magadról, hogy lételemed a tánc, és nem csak azért csinálod, hogy mindenki előtt villogj!
- Én igenis szeretek táncolni!
- Nem is állítottam, hogy nem. De mégiscsak akkor az igazi, ha mindenki téged csodál, nem igaz?
- Velem így te ne beszélj!
- Nekünk per pillanat csak a Bajnokságok adnak lehetőséget, hogy versenyezzünk. Neked még számtalan alkalmad adódik fellépni.
- Egy tuskó vagy, tudd meg! Csak az bánt, hogy idén én vagyok a DÖK képviselő, és nem te.
- Ez meg hogy jön ide?
- Valld be, hogy csak ezért utálsz!
- Nem is törődöm veled. Felőlem azt csinálsz, amit akarsz! – csattant fel Reni.
- Ez esetben nincs is szükségünk szavazásra – vonta meg a vállát mosolyogva a balerina.
- Te… te egy…
- Maradéktalanul egyetértek – csatlakozott váratlanul Dávid is, és Reni mellé állt. – Nincs olyan kifejezés, ami illene rád.
- Téged ki kérdezett, Ejtett? – fintorgott Jen.
- Ez gonosz volt – szúrta közbe Ákos, de ő a helyén maradt a falnak támaszkodva.
- Az csak egy apró statisztikai megingás volt – felelte eközben Jennek Dávid.
- Különben is, sokkal jobbat kapott Kamillánál – erősítette a csapatot a maga módján most már Daniella is, és Dávid kezébe csúsztatta a sajátját.
- Mindenki most azonnal hagyja abba! – emelte fel Ede a hangját, miközben Jen és Reniék közé lépett.
- Juj, ki szólt ennek a kemény legénynek? – gúnyolódott Gergő, mire Jentől és Sissitől is kapott egy-egy szúrós pillantást.
- Hagyd a bátyámat, rendben?
- Ja. Amúgy sem tudom, mi ez az általános felháborodás, de hogy neked mi közöd van ehhez, arról végképp fogalmam sincs.
- Mi az, hogy… - kezdte újra Reni.
- Sziasztok!
- Mi van? – fordult az egész társaság a hang gazdájához, kicsit sem változtatva a haragos hangnemen, ami miatt a jövevény ijedtében összerándult.
Anita állt előttük a kezében egy jókora adag pop cornnal. Mikor a csend túl hosszúra nyúlt, végigkínálta a rágcsálnivalóval a társaságot. Jen fintorgott, a többiek csak a fejüket rázták, egyedül Kristóf vett, s amíg Reni és Jen között újabb vita bontakozott ki, beszédbe elegyedett a lánnyal..
- Jó volt a film?
- Ja, tűrhető. Bár szerintem Zsani a vége felé már egy kicsit unta…
- Szóval találkoztál Zsanival és Petivel? – élénkült fel Kristóf.
- Alapból velük jöttem.
- Mi? – meredt Anitára a deszkás megütközve. Bár a többiek szerencsére ügyet sem vetettek rájuk, azért lejjebb vette a hangját, mielőtt folytatta volna. – Hogyhogy?
- Peti szólt Zsaninak, aztán ő meg nekem, hogy van-e kedvem jönni. Vagyis… szerinte Peti randizni akart volna vele, ő viszont nem úgy bírja a srácot, szóval na! Kellett egy hasznosan fölösleges harmadik.
- Uh, jó. És most hol vannak?
- Még bent. Lemaradtak. Peti lassan már olyan dühösen nézett rám, hogy komolyan féltem maradni. De hamarosan kijönnek.
- Köszi – nyugtázta egy bólintással Kristóf a hallottakat.
- Te, Kristóf!
- Igen?
- Te fiú vagy.
- Hál’ istennek.
- Nem tudnál beszélni valahogy Petivel, és finoman a tudtára adni, hogy nem érdekli Zsanit?
- Lehet egy ilyen hírt finoman közölni, Anita?
- Nem nagyon… De mit tudom én, hogy megy ez köztetek, srácok között. Még kukoricát?
- Kösz – markolt bele a zacskóba Kristóf azon tűnődve, vajon miért mindig őt találják meg ilyen kérésekkel.
Eközben a veszekedés sem csendesült el. Dávid és Reni hevesen győzködte Jent, hogy a Bajnokság igenis népszerű, és emelt hangon kikérték maguknak, amikor a balerina félvállról odavetette nekik, mekkora lúzerek, de közben segítséget remélve pillantgatott Ede felé, de az meg éppen a húgával volt elfoglalva. A testvéri vita ugyan nem hallatszott el Kristófig, de a deszkás könnyedén megállapíthatta, miről van szó. A csapat, ha nem is csendesebb, de békésebb fele, Gergő, Máté, Rafael és Dorina csak fél füllel figyelték az eseményeket, néha beszóltak, majd egy idő elteltével ráuntak a bámészkodásra és leléptek. Daniellán is látszott, hogy szívesen felszívódna, de esze ágában sincs itt hagyni a fiúját. Iván a telefonját nyomkodta, amitől majdnem normálisnak tűnt.
- Egyébként mi folyik itt? – tudakolta Anita a járda szélére telepedve.
- Az attól függ – ült mellé Kristóf.
- Mitől?
- Hogy mennyit tudsz.
- Tudom, hogy ők ott – mutatott Dávidék hármasa felé. – a délelőtt óta még kevésbé bírják egymást. De mi történt Sissiékkel?
- Hát… ez hosszú. Dióhéjban annyit, hogy Ede a jelek szerint Jennel jár, ami nem tetszik Sissinek, mert Ede tegnap este óta furán viselkedik – felelt.
- Nem tűnik egy átlagos tesós veszekedésnek, ami után gyorsan kibékülnek – jegyezte meg aggódva Anita.
A Bajnokság kontra Bál csoport egy pillanatra elhallgatott, így a járdán ücsörgők, tisztán hallhatták, amint Sissi felcsattan:
- Törődj a magad dolgával! Nem én vagyok az, aki kifordult magából, csak mert találkozgat valakivel.
- Most meg kiről beszél? – döbbent meg Anita. – Kivel találkozgat?
Kristóf vett egy nagy levegőt, és csak aztán válaszolt.
- Velem.
- Te magasságos vízi csiga!- bukott ki egy rövid hallgatás után Anitából, mire kész csoda, de egyszerre mindenki csendben maradt, és csodálkozva pislogtak a lányra, akinek zavarában pipacsvörösre gyúlt az arca, majd mikor elkapta Dávid tekintetét, arra már kifejezés sem létezik.
- Tessék? – tért magához Kristóf.
- Ööö… ez nem tudom, honnan jött – nyögte ki Anita nagy nehezen. – De hát… mégis… ti… ő nem az olasszal jár?
- De – morogta Kristóf. Anita észrevette a fiú hirtelen elkomorulását, de nem tette szóvá.
- És ti tényleg…?
- Nem. Csak kitalálta, hogy idegesítse vele Edét.
- Ó! Ez… nem feltétlenül volt szép tőle – mondta, és kíváncsian várta a válaszreakciót.
- Miért? – Kristóf igyekezett színtelen hangot megütni.
- Nem bántott meg ezzel?
- Miért bántott volna.
- Oké.
Anita elhallgatott. Kristóf a gondolataiba mélyedve újra a többiek felé nézett, bár Sissin kívül egyáltalán nem érdekelte semmi.
Hihetetlen, hogy ez a csaj még mérgesen is mennyire klasszul néz ki – gondolta Kristóf, de rögtön felriadt a bambulásból, amikor végre megpillantotta az ajtón kilépő Petit és Zsanit. Gyorsan felállt, hogy meggyőződjön róla, Gergő tényleg nincs már a közelben, majd megvárta, amíg Anita csatlakozik Petiékhez és együtt elindul velük hazafelé. Küldetés letudva.