2016. augusztus 28., vasárnap

4. KÖZJÁTÉK

Kristóf ezen a kedden nem tudta volna teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy látott már elkeserítőbb látványt annál, amit a kézilabda csapat tagja nyújtottak. Elméletben a sportcsarnokban edzettek a Bajnokságra. Gyakorlatban a sportcsarnokban ültek szétszóródva és maguk elé meredve. Hiányzott belőlük minden motiváció. Kamilla tett ugyan kísérleteket társai mozgásba hozatalára, amely főleg abból állt, hogy random módon hozzájuk vágta a labdát, de ezzel egy idő elteltével felhagyott, s minden maradt, ahogy volt. Sehogy. És amikor Kristóf megkockáztatott egy kérdést a nyomott hangulat miértjéről, többnyire csak nyűgös, nyugtalan vagy lesújtó pillantásokat kapott válasz gyanánt.
- A Bajnokság veszíteni fog – mondta ki végül hangosan Reni, mire az egész társaság egy emberként rezzent össze.
- Ez nem igaz! – vágta rá Dávid és Kamilla kórusban. Zoli épp csak egy kicsivel maradt le mögöttük, de ennyi elég is volt ahhoz, hogy máris úgy méregesse őket, mintha kettejüknek közös titkaik lennének.
- Ti nem hallottátok a híreket? – tárta szét a karját Reni.
- De – bólintott Kamilla, és ezúttal neki passzolta a labdát.
- Én minden hírt hallok – szögezte le mindenekelőtt Dávid, majd áttelepedett Reni mellé, és a vállára tette a kezét. – Egy iskola már döntött. De ez még nem a világ.
- Főleg – lépett előrébb Zoli úgy, hogy Kamilla és az exe között legyen. Csak a biztonság kedvéért. – hogy van néhány ötletünk.
Ezzel kezdetét vette a beszámoló a délelőtti beszélgetésről Daniellával. A drukkerlányok említésénél több fiú is összevigyorgott a mellette ülővel, ez az ötlet egyértelmű tetszést aratott.
- De ti úgysem őket fogjátok bámulni, mert játszani fogtok – jegyezte meg Betti nem kis éllel a hangjában. A dolog a lányokra is hasonlóan nagy hatással volt… csak épp másképpen.
- Hát persze – vágta rá Ricsi még mindig derülten. – De ugye nem kell részleteznem neked a pom pom lányok és a sportolók közötti kapcsolatokat?
- Nem válik be – csóválta a fejét mogorván Betti.
- Kösz a biztatást! – hangzott Dávid cinikus válasza. – Többiek?
- Nem elég – előzött meg mindenki mást Reni. – Kellene még valami, ami nemcsak körítésként szolgál a meccshez, hanem azt teszi izgalmassá. Ehhez nem elég néhány rövidszoknyás lány.
- Fogadjunk? – röhögött fel Ákos, aki ez esetben még arra is hajlandó volt, hogy megszüntesse a kapcsolatot az agya és az iPod-ja között. De ez egyszer senki sem tett tréfás megjegyzéseket az így megszakadt „örök szerelemre”.
Kristóf fejében ekkor kezdett körvonalazódni az Ötlet.
- Reni?
- Tessék? – fordult felé kedvetlenül a csapatkapitány.
- Fogadóstand – mondta Kristóf. – Fel kell állítanunk egy pultot, ahol fogadásokat lehet kötni a mérkőzések végkifejletére.
És ez megadta a végső lökést. A csapattagok bizakodóan összenéztek, Reni arcán egy halvány mosoly jelent meg, ami végleg eloszlatott minden kétkedést.
Az edzés lendületesebb volt, mint valaha.

Miután a kézisek végeztek, Kristóf és Peti röviden egyeztették, az egyfelől igazi, másfelől viszont kamu négyes randi minden részletét, azután Kristóf a földre gurította a deszkáját, és mozgás közben felpattant rá. Eredetileg hazafelé indult, de csak utcáról utcára hajtotta magát, és a gondolataiba mélyedt.
Sissi és ő… járnak?? Miért akadt ki ezen ennyire? Miért akadt ki egyáltalán? Szinte azóta vár erre, hogy először meglátta. Még akár jól is jöhetett volna ki a szóbeszédből: ténylegesen randira hívhatta volna Sissit.
Miért nem tette?
1. Hülyén hangzott volna, ha azzal áll elő, hogy: „Nézd, Sissi, ha már mindenki más úgy tudja, akár…” Felejtős.
2. Abban a pillanatban épp megszólalni is alig bírt (részben az új információk miatt, részben attól a felismeréstől, hogy Sissi összeszedetten és határozottan is gyönyörű).
3. Éppen ugyanezen a kérdésen törte a fejét.
Aztán Sissi néhány szóval elintézte az egészet: kamukapcsolat – kamuszakítás.
Kristóf hevesen az ellenkező irányba fordította a deszkája orrát, és ezúttal tényleg elindult hazafelé. Az egyedüllét is legalább olyan rossz volt, mintha otthon a szülei kioktatását kell hallgatnia a kimaradásairól. Nem érdekelte. Legalább eltereli valami a figyelmét.
Már így is túl gyorsan ment, de még egyet lökött magán. A gördeszkája csapágyai hangosan csattogtak, mégsem tudták elnyomni a fejében zakatoló gondolatokat. Egy másik hang volt aztán az, ami minden mást kisöpört a tudatából. A csengőhang, amit egyedül Sissinek állított be.
- Szia. Bocsi, későn hívlak? – hangzott a vonal túloldaláról, mikor megnyomta a HÍVÁS FOGADÁSA gombot.
- Nem, dehogy – felelte, és igazi teljesítménynek könyvelte el már azt is, hogy egyáltalán képes volt megszólalni. Helyrehozhat most mindent?
- Az van, hogy a lányok faggatózni kezdtek. Kettőnkről. Hogy hogyan jöttünk össze.
- Mit mondtál nekik?
- Semmit, mert becsöngettek, de…
- Ők a barátaink. Szerintem beavathatjuk őket, hogy valójában nem is járunk. Anita pl. már tudja.
Hallgatás.
- De ha elmondjuk… megkérdezik, honnan szedte mindenki más az ellenkezőjét.
- Sissi, mondom, hogy bízhatsz bennük – ismételte. – Nem fognak másképp nézni rád csak azért, mert kicsúszott valami a szádon egy rossz pillanatodban. Én sem nézek rád máshogyan.
- Hm… köszi. De…
- Mondhatnád nekik, hogy csak találkozgatunk.
Ezúttal olyan hosszú szünet állt be a beszélgetésbe, hogy Kristóf azt hitte, megszakadt a vonal.
- Ott vagy még?
- Igen. Mi köze az igazsághoz annak, hogy találkozgatunk? Világosíts fel, ha tévedek, de nem rémlik, hogy valaha is randiztunk volna.
Kristóf erre csak vágott egy fintort. Már rég elhívta volna, ha nem zavar be az az olasz srác a képbe!
- Csak gondoltam, így nem kell megválaszolnod a „hogyan történt” kérdéseket.
Nem beszélve arról, hogyha most mindent bevallanak, Zsani rájöhet, hogy a négyes randi csak azt a célt szolgálja, hogy összejöjjenek Petivel.
- Csütörtökre pedig már mondhatjuk azt, hogy ez a dolog nem működik kettőnk között. És az ügy el lesz felejtve.
- Zseniális.
- Akkor miért nem örülsz?
Csend.
- Örülök. Jó éjt, Kristóf!
Egy kattanás jelezte, hogy vége a hívásnak.
- Neked is, Sissi – mondta Kristóf, és leengedte a telefont.
Mindent megbeszéltek, a probléma konkrétan félig meg van oldva. Tudta, hogy ez lesz. Ha belegondol, tényleg elég kicsi a valószínűsége, hogy így és ezek után összejönnek Sissivel. Szóval minden úgy történt, ahogy történnie kellett.
Rosszabb már nem is lehetne!
Kristófnak kedve lett volna beleöklözni valamibe, de ehelyett csak egy mély levegőt vett. Majd még egyet. És mégy egyet.
Aztán… még egyet.
Nem, úgy látszik, ez nem segít.
Újra feloldotta a billentyűzárat. Azt hitte, gyengeség, ha megosztja valakivel a szívügyeit, ahogy Peti, de most úgy érezte, képtelen tovább hallgatni. Beszélnie kellett valakivel. Tárcsázott.


- De én már nem látom, hogy a kettőnk kapcsolatában hol ér véget a barátság és kezdődik el valami egészen más – fejezte be letörten.
- Ez az egyik legfőbb különbség – helyeselt Zoli. – A barátságok biztosak, a szerelmek bizonytalanok…
- Zoli? – Kristóf jobbnak látta ellenőrizni, Zoli ott van-e még.
- Tessék.
- Van valami probléma veletek, Kamillával?
- Az a helyzet – sóhajtott. – hogy én tényleg igyekszek bízni benne. Bízok is, csak… Veszettül idegesít, hogy Dávid mindig ott van a közelében. Tudom, hogy sosem jönnének újból össze, hisz ahhoz ketten kellenek, Kamilla pedig sohase szerette… De azért féltem a sráctól.
- Az a lány kitart melletted – jelentette ki Kristóf, és tényleg komolyan is gondolta. Vajon… vajon Sissi is kitartana őmellette? Nem barátként, hanem barátnőként? Mennyire lehet fontos neki az az olasz?
- Igen, tudom. Meg sem érdemlem, annyira. De már a múltkor is a szemembe vágta, hogy néha az őrületbe kergetem a féltékenykedésemmel. Nem várhatom el tőle, hogy hagyjon fel a kézilabdázással csak azért, mert Dávid is csapattag…
- Nem is.
- Nincs más hátra, mint hogy Dávidot rúgassam ki és minden megoldódik.
- Ha-ha-ha.
- Nekem tetszett.
- Meg tudlak érteni, haver. Az esetek többségében és is szívesen elküldeném a mediterrán éghajlathoz szokott olaszt hűsölni egyet a Jeges-tengerbe.
- Tényleg, tudsz róluk valamit?
- Nem igazán beszélünk erről – válaszolta egy kis idő múlva Kristf.
- Rákérdezhetnél egyszer, hogy lásd, mit kezd vele.
- Rákérdeztem. Ma – vágta rá hűvösen.
- És?
- Hát… valami vicceset mondhattam, mert csak elnevette magát… Lehet, hogy azért, mert a kapcsolatuk egy vicc? Már nem járnak? Vagy…
Kristóf is tisztában volt vele, hogy a fentiek elég kétségbeesett reménykedések, hálás is volt, mikor Zoli a szavába vágott, mielőtt még jobban beégeti magát. Ennyire kiborulni még a legjobb haver előtt sem kevésbe ciki.
- Kamillával párszor dumáltunk már más párokról – kezdte Zoli. – Pl. mikor Zsaniról próbáltam némi információt gyűjteni Petinek, rákérdeztem Sissi titokzatos olaszországi kapcsolatára is… Érdekel, mit felelt?
- Ne kérdezd, hanem mondjad! – Kristóf észre sem vette, hogy visszatartotta a levegőt.
- Úgy véli, hamarosan szakítanak. A közeljövőben.
Ennyi elég is volt. Kristóf lecsapta a telefont és máris azon kezdett agyalni, hogyan tehetné felejthetetlenné a másnapi „baráti összejövetelt”.

2 megjegyzés:

  1. Ááá *-* Nem találok szavakat! Nagyon várom a következőt <3 *-*

    VálaszTörlés
  2. Siess a folytatással, már nagyon várom! ;)

    VálaszTörlés