16. esőcsepp

16. esőcsepp

- Ne írj vissza semmit, nem mondj semmit, ne csinálj semmit, már itt vagyok. Mutasd! – rontott be a kabátban és csizmában szobámba Anna, még mielőtt elnyomott volna az álom. Egy ideig csak kábán meredtem rá, aztán végignéztem magamon. Ruhában feküdtem az ágyamban.

Szép lassan beugrott, mi is történt ma.

- Hol voltál? – néztem rá kérdőn a kinti öltözéke miatt.

Nem válaszolt, szótlanul maga elé húzta a laptopom és csöndben elolvasta az e-mailt. Aztán még egyszer. És még egyszer. Majd olyan jelzővel illette Anettát, amit inkább nem írok le.

- Anna, ő próbálkozott… - vettem automatikusan védelembe.

- Ja, persze. Anettáéknál voltam – közölte a választ az eredeti kérdésemre. Erre rögtön letöröltem a könnyeimet, és kérdésekkel bombáztam Annát. Mi volt, nagyon rossz a helyzet, mit mondott, mikor mentél, miért nem szóltál… és ez így ment volna, ki tudja meddig, ha Anna nem szakít félbe:

- Kamilla, nyugi, jó? Nyugi. Elmentem hozzájuk, és nem túl rózsás a szitu - hajtotta le a fejét.

- Ennyire nagy gáz van? Ilyen dühös a férje?

Anna gúnyosan felnevetett.

- Ja, a férje aztán nagyon. Füstöl is mérgében. Plusz tart egy kegyetlen monológot arról, miért nem akar téged a családjában tudni – grimaszolt egyet és látszott rajta, hogy nem nagyon akarja folytatni.

- Anna…

- Milyen volt a randi?

- Anna!

- Jól van, na. Elmondom – sóhajtott egyet majd belekezdett. – Mondtam neked, hogy számomra gyanús ez a nő. Megkértem Hektort, a féltestvéredet, hogy derítse ki, hol lakik.  Igazi számítógépzseni – jegyezte meg Anna, és sóhajtott egyet, a tekintete ábrándosan a távolba révedt.

- Khm – köszörültem meg a torkom.

- Ja, igen, folytatom - eszmélt fel. - Miután ez sikerült, a megadott címre mentem. Anettát otthon találtam és megkérdeztem, beszélt-e már a családjával. Azt válaszolta, az ügy folyamatban van, de nem sok jót jósol. Kábé azt mondta nekem is, mint amit neked írt. De én nem hittem neki, egy hangrögzítő gépet rejtettem el a táskámban, azt pedig az étkezőjükben.

- De ez nem illegális a tulajdonosok beleegyezése nélkül? – gondolkodtam hangosan.

- Talán. De nem akarjuk felhasználni a hangfelvételt, csak egyszer lejátszani. Utána már törlöm is, becsszó – vonta meg a vállát. – Egy órával ezelőtt visszamentem, hogy itt hagytam valamit. Még csak nem is hazudtam. Elhoztam a táskámat, benne az értékes hanganyaggal – előhúzott egy CD-t és átnyújtotta. – Hektorral kivágtuk a lényeges részt. Az egészet úgysem bírnád végighallgatni.

A CD-re, majd a gépemre néztem, végül Annára. Ő bólintott. Szorongva csúsztattam be a felvételt a lemezlejátszóba és vártam. Ám nem pont azt hallottam, amit szerettem volna.

Anetta: Az a nőszemély meg idejött szimatolni.

Gábor (a Nő férje): Ne reagáld túl! Tudtam, hogy van egy törvénytelen lányod. Felőlem jöhet.

Anetta: De felőlem nem! NEM! Egyáltalán nem akarom látni se őt, se az apját. Csak azért beszéltem velük, hogy lerázzam őket.

Gábor: Akkor miért mondtad nekik azt, hogy majd megbeszéled velem? Így én kerülök rossz hírbe.

A.: Nyugalom, csak a keresztnevedet tudják. Én meg még mindig a lánykori nevemet használom. Nem is sejthetik, ki vagy. Csak azért utaltam rád, hogy megszabaduljak tőlük.

G.: Akkor tűntesd fel magadat rossz színben, de ne engem! – háborodott fel.

A.: Te kit érdekelsz? – csattant fel. – Küldtem egy e-mailt Kamillának. Most már békén fognak hagyni.

Csend…

G.: Tulajdonképpen mi a probléma velük?

A.: Hogyhogy mi? HOGYHOGY MI? Az apja egy megszállott. Kiteszek egy képet és ő máris rohan.

G.: És a…

A.: A lány? Az édesapja felkutatja az anyját – engem - ő meg kigúnyol a takarítószertárban és egy felmosóhoz hasonlít. Úgy nézek én ki, mint egy felmosó? – emelkedett egy oktávot a hangja.

G.: Ugyan már, hiszen egy istennő vagy! De Robika már teljesen fellelkesült, hogy találkozhat a nőérével.

A.: Miiii? – visította. – Hogy Robika együtt nevelkedjen Kamillával? Szó sem lehet róla. Ő sokkal jobb nevelésben fog részesülni. Annak a csajnak iszonyat nagy karizmája van, rögtön belopná magát a kicsi szívébe és a stílusával ellenünk fordítaná.

G.: Drágám, ne szőj összeesküvés-elméleteket! Lehet, hogy…

A.: Tudom, amit tudok, oké? Ne kérdőjelezz meg! Ez a lány a szemembe mondta, hogy min röhögtek a takarítószertárban. Rajtam. Az ilyen nem ismer határokat. Úgy néz ki, mint egy közönséges utcalány. Nincs márkás ruhája, a haja félig kócos… Igazi forradalmi típus. Nem is hiszem el, hogy az én lányom.

Nem is hiszem el, hogy az én lányom.

Lejárt a hanganyag. Szótlanul meredtem magam elé.

Nem is hiszem el, hogy az én lányom.

Visszavettem a laptopomat, és dühösen kezdtem írni a választ Anetta levelére, de Anna már a harmadik szó után lefogta a kezem.

- Ilyeneket azért ne írj.

- Hogy tehette ezt velem? – tört ki belőlem a zokogás. – Mégis hogy?

- Úgy, hogy szemét! De ezt apádnak nem mondjuk el. Az kéne még, hogy újra összehozzon egy találkát.

Anna magához húzott és hagyta, hogy a könnyeim végigfolyjanak a kabátján. Abban a pillanatban minden fájdalmam, ami eddig bennem volt, most hirtelen kitört belőlem. Teljesen megnyíltam Anna felé, elmondtam neki a randit és ennek előzményeit, hogy mi történt, Anettát szidtam, majd Dávidot, végül az egész világot. Aztán csak sírtam.

Ekkor döntöttem el, hogy elmegyek. Nem is megyek, menekülök. El Anita, Daniella, Zoli, Dávid és Anetta elől. Pá! Holnap az első dolgom az lesz, hogy jelentkezek arra a kétnapos kirándulásra, amit a faliújságon láttam.

Anna kilenc óra körül hagyott magamra. Még mindig potyogtak a könnyeim. Anya… Anetta… a Nő elárult. Abban a házban valaki tényleg nagyon dühös volt. Talán még füstölt is, úgy, ahogy Anna állította. És tartott néhány elég hatásos monológot. De ő nem Anetta férje volt. Hanem Anetta. Igen, Anetta. Ő parancsolgat, a férje meg vakon követi az utasításait és mindennél többre tartja a jó hírét. Ezek után felmerül a kérdés: tényleg meg akarom őket ismerni?

Este tízkor hagytam fel az önsajnálattal. A Nő azt mondta rólam, forradalmi típus vagyok. Nem tudom, ez pontosan mit takar, de biztos nem egy olyan lányra mondják, aki órákat sír az ágyában. Nem.

Hirtelen ötlettől vezérelve begépeltem Szendre Anetta nevét a keresőmezőbe…

Kamilla