10. esőcsepp

10. esőcsepp

Amint látjátok, a csütörtököt túléltük nagyobb marakodás nélkül (mert ha nem, azt leírtam volna). Nem veszekedtünk Daniellával, kivételesen Dáviddal sem találkoztam egész nap és Sissi és Kristóf sem estek egymásnak. Viszont ma 12-e péntek van. Egy nappal vagyunk szombat 13-a előtt, tehát lehet, hogy ezért történt ma olyasmi, ami általában péntek 13-án szokott történni.

Egyébként a Sissi vs. Kristóf háború eddig csak ellenséges pillantásokban nyilvánult meg, én pedig Sissi hű szövetségeseként nem beszéltem Zolival és úgy láttam, ő sem keresi túlzottan a társaságomat. Csak egyszer néztünk össze aggodalmasan, mikor a két háborús vezér ma reggel „véletlenül” egymásnak ütközött.

Kezdetben azt hittem, hogy ezt a napot is megússzuk kínos jelenetek nélkül, aztán jöhet a hétvége, és végre lesz időm gondolkodni Zolin, Dávidon és Sissin. De nem, mert az utolsó órában már nem bírták tovább. Miért, miért romlik el minden pont az utolsó pillanatban?

- Kijavítottam a dolgozatokat, most vegyétek elő a négyzetrácsos füzeteteket a javításhoz! – kezdte az órát Rudolf, a matektanárunk.

- Tanár úr, az én füzetem kockás, az baj? – kérdezte Panna. Ez fájt.

- Nem, nem baj – dörzsölgette az orrát Rudolf, akit pont ezért hívunk Rudolfnak, mert a dörzsöléstől mindig vörös lesz az orra, akár a rénszarvasnak a mesében.

- Panna, az enyém pixeles – szólt vissza valaki Pannának. Erre mindenki elkezdte kiabálni, hogy az övé milyen és az osztályon eluralkodott a káosz. Miután lecsillapodtunk, sikerül öt percig csendben maradnunk.

- Mi a francért nem sikerül? – morogta Kristóf a mellettünk lévő padban. Kár volt.

- Nem mondtál újat, azon lepődnék meg, ha sikerülne – mondta Sissi lekezelően. A matekzseni. Ő már rég kész volt a feladattal, és a beszólását követően elégedetten hátradőlt. Ha én ilyen színésznő lennék…

- Sissi, nem vagyok hülye. Van vagy… 100-as IQ szintem – mondta Kristóf.

- Aha, mínuszban – mosolygott vissza győzedelmesen Sissi. Az osztály hangos nevetésben tört ki, négyünket kivéve: Kristóf, mert neki szóltak be, én és Zoli, mert mi tudtuk, mi áll a szócsata hátterében, és Panna, aki nem értette a poént.

- Most mi van? – akart képben lenni Panna.

- Tisztára látszik: egymásba vannak esve – szólalt meg Daniella és a két háborús hős elpirult. – Egyszerű, mint a 8x5.

- Miért, az mennyi? –forgolódott Panna.

- Feladom.

Rudolf ezek után kétségbeesetten próbálta komolyabb irányba terelni az órát. Az egyik feladatban szerepelt a mediterrán területeken élő paratölgy is és a matektanár szerencsétlenségére megkérdezte, találkozott-e már valaki egy ilyen fával.

- Ja, ott van az utcasarkon, mindennap köszönök neki – szólt be Kristóf.

- Nem csodálkoznék, ha a legközelebbi találkozásotoknál pusztán a látványodtól elszáradna – na és ez ki volt? Még szép, hogy Sissi.

- Viszont még mindig jobb, mintha veled kéne egy utcában laknom – nézett vele farkasszemet Kristóf. A többiek lélegzetvisszafojtva várták a folytatást, én pedig lélegzetvisszafojtva vártam a befejezést.

Rezgett telefonom, amikor SMS-t kaptam Zolitól. Zolitól. Óra közben… Rögtön eszembe jutott Sissi kérése. Mindegy nézzük, mit írt.

Zoli üzenete: Bocs, de nem tudod leállítani Sissit?

Kamilla üzenete: Ha meg is próbálnám, akkor se lenne semmi értelme. És te Kristófot?

Zoli üzenete: dettó

Kamilla üzenete:   :(

Nem volt nagy beszélgetés, de én azt sem tudtam, hogy megvan neki a számom. <3

- Basszus, egybefolyt a háromszögem – rágcsáltam a szám egy 10 perccel később, mert a középpontos tükrözésnél már nem tudtam kiigazodni azon a rengeteg vonalon, ami a füzetemben volt. De aztán Sissi megnyugtatott, hogy annak pont így kell kinéznie. Ha ő mondja…

Sajnos az utolsó két percet sem éltük túl vita nélkül. Ugyanis elérkeztünk ahhoz a részhez, amit még Sissi sem ért.

- Sissi, gyere ki a táblához és oldd meg a feladatot! – szólította ki a barátnőmet Rudolf. Biztatásul megszorítottam a kezét, de Sissi sehogy sem tudott kiigazodni azon a valamin a táblán. Igazán leírhatták volna magyarul is.

- Gyerünk Sissi – „biztatta” Kristóf. - Így egy strébert sem vesznek fel majd sehova.

- Nem is stréber! – védtem rögtön Sissit. Kezdett idegesíteni ez néha megszüntetett, néha meg újra meginduló tüzelés. Hogyhogy nem fogyott ki a lőszer, vagyis a harag ennyi idő alatt belőlük? – Angolból nem is áll olyan jól.

- Tényleg, az a 4-es átlag valóban borzasztó – ironizált Kristóf.

- Esetleg befejezik az eszmecseréjüket vagy folytatják Sissi helyett? – gurult dühbe Rudolf, mire jobbnak láttam behúzni a nyakam. Viszont Kristóf mindenki legnagyobb meglepetésére felállt, kiment Sissi mellé és fél perc alatt megoldotta a feladatot. Hibátlanul. Már majdnem elismerést éreztem Kristóf megoldásával kapcsolatban, mikor újra elkezdték:

- Hiába vágsz fel, ez nincs benne egy dolgozatban sem.

- Nem, de jó azt látni, hogy valamihez pont olyan szőke vagy, mint ahogy az kívülről is látszik – Kristóf szétalázta Sissit, aki megsemmisülve nyúlt szőke hajához.

Óra után lelkiztem egy kicsit Sissivel, mivel nagyon maga alatt volt. De nem kerülgethettem a forró kását, ennek az egésznek most már véget kell vetni.

- Sissi, azért jogosan szólt be neked.

- Mi, te az ő pártját fogod?!? – sikkantotta Sissi.

- Nem. De ez a szócsata szerintem egyikkőtöknek sem hiányzott és az egészet te kezdted.

- Nem igaz, mert ő.

- Jó, szerdán ő, igen, de, könyörgöm, egy fogszabályzón vesztetek össze. Nem lenne egyszerűbb kibékülni?

- Ki van zárva, hogy én térden csúszva könyörgök a világbékéért – fonta össze a karjait maga előtt. Azért ez nem világbéke lenne, de mindegy.

- Jaj, Sissi, ennek azért nincs olyan nagy súlya. Csak összevesztetek egy kicsit, és…

- Nincs olyan nagy súlya? Kicsit összevesztünk? Kamilla bennem egy világ omlott össze és te ezt ennyivel elintézettnek tekinted? – fakadt sírva Sissi.

- Nem tekintem elintézettnek, csak szeretném, ha el lenne intézve. A kettő nem ugyanaz. Különben is, szerintem te ezt egy kicsit túlreagálod…

- Kicsit túlreagálom???

- Igen, de nemcsak te. Kristóf is igazán abbahagyhatná már. - javítottam ki magam.

- Kamilla, most nincs igazad. Egyszerűen nem hiszem el, hogy egyszer, mikor igazán szükségem lenne rád, cserbenhagysz.

- Nem hagylak cserben. Csak próbálom megoldani a helyzetet, mert ez így szerintem egyikőtöknek sem jó.

- De, szerintem Kristóf nagyon is élvezi. Épp ezért akarom tönkretenni neki ezt a mulatságot – szipogta. – És ha így állsz hozzá, akkor inkább maradj ki ebből!

Letörölte a könnyeit és otthagyott. Én pedig életemben először nem tudtam, hogyan segíthetnél neki.

És mikor már azt hittem, ez a nap nem lehet rosszabb, megjelent Daniella, aki nem tudott nyugiban megülni a fenekén és mára békén hagyni. Már direkt csodálkoznék, ha nem kötne belém legalább hetente egyszer.

- Kamilla, igaz, hogy te juttattad be Zolit a csapatba?

Pletykás.

- Igen. Miért baj az? A csapatnak így volt a legjobb.

- Na ne mondd nekem azt, hogy nem egyéni szándékból válogattad be a fiút – tette csípőre a kezét Daniella.

- De, Daniella pontosan ezt fogom mondani. És lennél szíves félreállni az útból, nincs kedvem veszekedni.

- Ennyivel nem úszod meg – mondta, majd fenyegetően rám szegezte az ujját. – Ha megtudom, hogy ráhajtasz Zolira, akkor…

- Tudom, tudom, megkeseríted az életemet – forgattam meg a szemem és elindultam hazafelé. Számomra ez a nap befejeződött. Ugyan, hol volt már az az apróság, hogy Zolival SMS-ztem? Skerült annyira elvenniük a kedvem, hogy még a deszkázni sem akartam, amiért még apának is szembetűnt a lehangoltságom. Valamivel ki kellett magyaráznom magam, ezért megmutattam neki a 3-asra sikerült matekdolgozatomat, tehát még ő is rám szállt. Könyörgöm, valaki lőjön le!!!

Kamilla