8. esőcsepp

8. esőcsepp

Sissi és Kristóf tökéletesen összeillenek: mindketten elég makacsok. Ha valami gáz van, egyik sem engedi a barátinak, hogy a kellemetlen helyzetet okozó személlyel - vagy akár a barátaival szóba álljanak. Ma egy ilyen eredményű veszekedés zajlott le Sissi és Kristóf között.

Az történt ugyanis, hogy Sissi fogszabályzót kapott. Ez már tavaly várható volt, és Sissi a tegnapi ellenőrzésen tudta meg, hogy idén felrakják neki. Az is kiderült, hogy az idén a keddet jelentette, úgyhogy ma már a fogszabályzójával jött suliba.

- Na, milyen? – vigyorgott Sissi, hogy jobban lássam azt a valamit a fogán.

- Ugyanolyan, mint volt – vontam össze a szemöldököm, és még jobban megnéztem Sissi fogsorát, hátha látok valami változást. Akármi legyen is az…

- Jaj, nem az, még nem szabályozott semmit, legalábbis láthatóan, csak azt kérdezem, hogy hogy néz ki.

- Nincs benne semmi különös. Olyan, mint minden más fogszabályzó – állapítottam meg újra. - Kényelmetlen?

- Nem, csak fura. De az orvos szerint pár hét és megszokom.

Ekkor jöttek oda hozzánk a fiúk, Kristóf és Zoli, akik az utóbbi időben elég sokat lógnak velünk. Pontosabban azóta, hogy vasárnap lent voltunk Zolival a pályán. Zoli látványától nekem persze rögtön görcsbe rándult a gyomrom és hirtelen nagyon nagy szükségét éreztem megigazítani a hajamat.

- Sziasztok – köszönt nekik mosolyogva Sissi. Hiba volt.

- Hel… - kezdte Kristóf, majd a szeme megakadt a Sissi. -… ló. Mi történt a fogaddal?

- Ööö… tegnap rakták fel – jött zavarba Sissi. – Nagyon gáz?

- Nem, nem ,nem, csak… - Kristóf a fejét vakargatta. – De igen, nagyon gáz. Tényleg.

Mindhárman rámeredtünk. Én ledöbbenve, Sissi sértődötten, Zoli pedig rosszallóan és egy kicsit meglepve. Oké, a srácoknak kicsit más a lelkiviláguk, de Sissinek érthetetlen okból kifolyólag mindig is fontos volt Kristóf véleménye. Talán azért, mert az óvoda óta ismerik egymást. De Kristóftól még egyetlen rossz minősítést sem hallottam Sissivel kapcsolatban.

- Most mi van? – nézett vissza ránk Kristóf, mire még jobban megrökönyödtem.

- Kristóf, épp most mondtál egy kicsit sem pozitív véleményt Sissi fogszabályzójáról. Mit nem vágsz ezen? – kérdeztem.

- Ő akarta tudni.

- Jó, ez igaz, de ne kend rá! Nem lehetett volna ezt egy kicsit kíméletesebben közölni? – kérdeztem. Sissi még mindig mellettem állt enyhe sokkot kapva pedig jól jött volna a segítsége. Ő tud jól veszekedni, nem én.

- Ezzel nem gázoltam a lelkébe – nevetett fel Kristóf kínosan. Ááá, Sissi, segíts!

- Azért, ha már itt ilyen egyenes szavakkal beszélünk, nekem is van rólad egy véleményem: te egy bunkó paraszt vagy!

Újra a megdöbbenésen volt a sor. Mostanra ugyanis Sissi feleszmélt és… hát, elég merészen visszaszólt Kristófnak. Ami szerintem egy kicsit túlzás volt, pedig én is hasonlóan éreztem, de kimondva valahogy mindig súlyosabbnak hangzik az egész, mint amilyennek eredetileg szánjuk. A barátnőm és a fiú keményen egymás szemébe néztek, majd Zoli törte meg a csendet.

- Asszem’, mi megyünk – mondta, aztán konkrétan elrángatta onnan Kristófot.

- Hát, ez elég…- fordultam Sissi felé, csakhogy mellettem nem állt senki. -… fura volt. Sissi, hova tűntél?

A lányvécében találtam rá. Sissi a legutolsó fülkében volt, de mikor ezt közölte velem, én a hüppögő hangját „legelsőnek” értettem, és benyitottam egy elsős kislányhoz. Sűrűn bocsánatot kértem, majd betaláltam a megfelelő helyre. Sissi kisírt szemmel, bánatosan nézett rám.

- Jaj, Sissi, nem kell így kiborulni. Keményebb beszólásokat is hárítottál már, ez nem olyan nagy ügy – vigasztaltam. – Kristóf egyszerűen csak bunkó, ne sírj miatta.

- Kamilla, az a helyzet, hogy… - itt nagy levegőt vett. – nekem tetszik Kristóf.

- Uramisten! – sikkantottam, majd leesett, hogy tulajdonképpen miért is bőg Sissi. – Uramisten – ismételtem meg letörten.

- Az – hagyta rám Sissi.

- Várjunk, nem azt mondtad, hogy összejöttél valami olasszal?

- De, igen, csak Kristóf már ötödik óta tetszik…

- Na de álljon már meg a menet, akkor miért jársz mással?

- Őszintén? Nem tudom – sóhajtotta. – Talán a tapasztalatszerzés miatt, hogy mikor majd eljön az idő, ne legyek olyan szerencsétlen és hogy Kristóf ne dobjon… De mindegy, úgysem tetszem neki – tört ki újra belőle a zokogás. – Lehet, hogy a fogszabályzó…

- Nem, Sissi, ne okold a fogszabit. Különben is, ha ilyen könnyen lemond rólad, azt sem érdemli meg, hogy egyáltalán ránézz.

- Kösz, Kamilla – ölelt meg, és végre egy mosolyféle jelent meg a szája sarkában.

- Utáljuk Kristófot?

- Rettentően – bólintott. – De kérlek, ne állj szóba vele. És… most kivételesen Zolival se… légyszi.

- Rendben, ne aggódj.

Bár kicsit különösnek találtam Sissi kérését, de tudtam, hogy per pillanat össze van törve és minden támogatásra szüksége van. És, különben is, amilyen gyáva vagyok, önszántamból úgysem mernék Zolival beszélgetni. És mivel szerda van, inkább a kézilabda-válogatásra kéne koncentrálnom. El is felejtettem, hogy ma van.

Kamilla

(Zoli)

Kristóf a nap további részében folyamatosan fel-alá járt és morgott. Nem tudta túltenni magát a reggeli beszélgetésen. Már ha lehet azt úgy nevezni. Inkább szóváltásnak hívnám. De még az se elég kifejező arra a feszültségre, ami kettejük között vibrált.

- Kristóf, állj már le, kezdek elszédülni.

- Akkor csukd be a szemed! – förmedt rám, mire hátrahőköltem, ő megadóan feltartotta a kezét (ami talán valami olyasmit jelenthet, hogy „jóvanna, bocs”), majd egy pillanatra megállt. – Csak nem tudom elhinni, hogy beszólt.

- Te kezdted – néztem rá egy kissé szemrehányón.

- Jó, ez is igaz – végre leült.

- De most komolyan, nem értelek. Nem te mondtad, hogy tetszik Sissi? Hogy pont azt szereted benne, hogy sosem hagyja magát?

- De igen, Zoli, csak… tök hülyének érzem magam.

- Én is annak nézlek.

- Örülj, hogy most nem csaplak le – könyökölt a térdére Kristóf és szomorúan meredt maga elé.

- Nem gondoltam komolyan – mondtam. – Majd megoldjuk.

- Az a baj, hogy Sissi haragtartó. Majd kigondolom, mivel engeszteljem ki. És Zoli?

- Hm?

- Ne beszélj se Sissivel, se Kamillával!

- Kamillával miért ne? – merevedtem meg, és feltámadt bennem a párját (jó, talán az még egy kicsit messze van) védelmező hímoroszlán. Mert ha Kristóf Kamillának is beszól, hiába a jelenlegi legjobb haverom, kénytelen leszek valami nagyon csúnya dolgot csinálni vele…

- Csak azért ne, mert talán megérzi, hogy bocsánatot akarok kérni a barátnőjétől. És nem akarom, hogy mástól tudja meg… - magyarázkodott.

- Még mindig ne értem, mi köze ennek K… Jó, ne nézz így rám! Benne vagyok, csak gyorsan béküljetek ki. Nem leszek sokáig néma, és hogyha bekerülök a suli csapatába…

- Tényleg, tudod mit, foglalkozz most a válogatással, és szállj le a szerelmi életemről – tanácsolta röhögve.

Zoli